"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2012. december 31., hétfő

B.Ú.É.K.!!!

Az év utolsó posztja (már, ha sikerül megírnom 20 perc alatt :D).

Gyorsan eltelt ez az év is. Sok örömmel, bánattal, reménnyel, csalódással, beletörődéssel és tovább lépéssel, majd megnyugvással és elfogadással.
Elfogadtam a sorsom, hogy lehetséges, hogy nekem nem lehet saját babám. Amióta ez megtörtént sokkal felszabadultabban élem az életem, mint azóta, hogy elkezdtük a lombik-hadjáratunkat, vagyis több, mint 2,5 éve. Ha nem is a régi mottóm szerint élek, miszerint Carpe Diem, de próbálok élvezni minden apró pillanatot és a függetlenséget, hogy azt csinálok, amit akarok és többnyire akkor, amikor akarom!

Kívánok mindenkinek egy szép új évet, minden olyasmivel telit, amit az ember fia, lánya szeretne!!!





2012. december 30., vasárnap

Csokiszökőkút

Jesssszusom.... én mindjárt rókázok!!! Ezt a mennyiségű édességet, amit az elmúlt napokban megettem ép ésszel fel sem lehet fogni! Erre most rájött még egy csokiszökőkutas parti nálunk néhány barátunkkal. A legjobb az egészben, amikor el kell mosni a gépet. Nah ott aztán több csoki van, mint amit addig megevett az ember! Jó érzésű asszony ilyenkor ugyebár nem hagyja kárbaveszni a mennyei mannát, így hát nekiáll lenyalogatni az alkatrészeket és ez az i-re a pont, ami után már mozdulni sem tud. Így vagyok most ezzel én is! :))) Nem akarok édességet látni mostanában!!! Brrrrr pfffff....
Ez az elmúlt pár nap tutira rám rakott minimum 2 kg-t és még tornára sem tudtam menni.... Teljesen kivagyok...!!!

2012. december 23., vasárnap

Karácsony előtt

Nagyon boldog és békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!!!



2012. december 21., péntek

Apró meglepik

Először is köszönet Haninak (Ízemlékek Blog) a csodálatos ötletért!

Ezeket a kis rénszarvasokat azok a kollégáim fogják kapni, akik "megérdemlik"! Vagyis inkább azok, akiket kedvelek! :)))
Úgy tervezem, hogy celofánba csomagolom őket és úgy adom majd át 23-án vagy 24-én, u.is mindkét nap dolgozom...
Remélem tetszeni fog nekik!


Most így a képen olyan... medvések, de neeeeeeeeem! Ők rénszarvasok!!! :))))
Férjem tuti kula bácsiknak fogja hívni őket! :DDD


2012. december 20., csütörtök

Cöliákia eredmény

Vagyis nem vagyok glutén érzékeny sem, amit azért sejtettem valahogy.

Fülöppel kapcsolatban még mindig nem döntöttem és nem is tettem felé egy lépést sem. Majd talán januárban, bár kedvem és türelmem sincs már ehhez az egészhez!
NEM AKAROK TÖBB ORVOST! Pont.

Végül az 5 éves bónuszomat nem kaptam meg a cégtől, a betegállományomra hivatkozva. Erre én csak annyit kívántam nekik magamban, hogy költsék gyógyszerekre. Ennyi.

Amúgy jól vagyunk, jól érezzük magunkat és ha a holnapot túléljük (mert ugyebár jön a világvége), akkor hamarosan Karácsony! :) Semmi hangulatom nincs, de azért várom. Hozzánk mondjuk már megjött a Mikulás, Jézuska, Három Királyok és társaik, szóval a férjemmel már nem ajándékozzuk egymást, de azért jó lesz együtt tölteni a 25-26-át.



2012. december 6., csütörtök

Ótvar, bunkó banda

Nem, most nem az orvosokról, a kormányról és az egészségügyről írok, hanem a cégről, ahol dolgozom.
Idén január első hetében jubiláltam a cégnél. Pontosan 5 éve (azaz már majdnem 6) dolgozom itt. Ma volt egy állománygyűlés, ahol évértékeléses beszéd és jutalom osztások voltak. Ahova a cég mindenkit szeretettel meghív, de a lábjegyzetben olvasható az is, hogy a részvétel kötelező! Pffff...
Nah szóval elkezdték kihívni az 5. évüket betöltött dolgozókat és már vártam, hogy engem szólítanak, ehelyett tovább haladtunk a névsorban és lassan vége is lett a díj-jutalom osztásnak. Mondom a közvetlen felettesemnek, hogy én kimaradtam a névsorból, erre ő, nekem nem akarják kifizetni a nyamvadt bruttó 25 ezer Ft-ot, mert sokat voltam betegszabin, de ő még megpróbál "futni" egy kört ez ügyben. Elkerekedtek a szemeim, de beláttam, hogy ez van, van ilyen is. De az, hogy egy rohadt emlékplakettet is sajnálnak tőlem, ez kiverte a biztit. Odamentem a HR igazgatóhoz és mondtam neki, hogy lemaradtam a listáról. Megnézte, hogy valóban nincs rajta a nevem és azt mondta, hogy biztos azért nem adták le, mert úgy volt, hogy nem jövök. Mondom az előbb a főnököm azt mondta, hogy azért nem szerepelek a listán, mert sokat voltam beteg. Na erre ő is meglepődött és azt mondta, hogy szerinte megfogom kapni, ami jár.
Ami nem mellesleg csak adható, de nem kötelező! Na ezek után kíváncsi leszek...
Amúgy még nem tudom eldönteni, hogy ki nem mond igazat nekem. A főnököm vagy a HR igazgató. Idővel ez is kierül majd!

2012. december 1., szombat

Éééééés... az enyém!!! :)

Igeeeeeeen, igeeeeeeeeeeeen! Megvan az új CiCa! Juhhhhééééééé! :)))))))
Gyönyörűséges! Imádom!

2012. november 30., péntek

Egy új CiCa??? :)))

Jajj... teljes izgalomban vagyok! Mivel már három hónapja eladtam az én édes-drága kis autómat (CiCa), teljes elvonási tüneteim vannak kocsi téren. Persze van mivel járnom, de az mégsem az én sajátom!
Be kell valljam én kabrió mániás vagyok, így más kivitelű autó szóba sem jöhetett. Először mindenképp Peugeot-t akartam, de tudom, hogy nem tartják az árukat (egyik autó sem) és, ahogy CiCát is, azt is el kéne adni 10 éves korára. Ezután átnyergeltem a Ford Focus CC-re, találtunk is egy szép példányt, de sajnos az árban nem tudtunk megegyezni a tulajjal, így nem jött össze. (Így zárójelben hozzátenném, hogy szerintem az eladó nem is igazán akart megválni a járművétől!) Egy ideig csak ezt a márkát nézegettem, de egy 2 éves nagyon drágán kívül nem volt olyan, amit szívesen megvettem volna. Aztán egyszer csak, mint derült égből villámcsapás, valahogy rátaláltam a Volkswagen Eos-okra. Egyet már jó ideje nézegettem a neten, aztán egyik unatkozós délutánon eldöntöttük a férjemmel, hogy megnézzük a saját maga valójában. Szép volt, tetszett, csak hát egy-két pici horpadás (ajtórácsapás általi), - amit biztos a bunkó autóstársak okoztak, - éktelenkedik a jobb oldali ajtón. Ezzel sajna nem lehet mit tenni, a régi kocsimon is volt, még az előző tulaj jóvoltából!
Szóval ma a férjem és a tulaj elvitték egy szakszervízbe átnézetni a járgányt, hogy minden rendben van-e vele és úgy néz ki, hogy teljesen oké és talán holnap már az enyém is lehet! :)))))) Jajj annyira izgatott vagyok! Olyan szép!!! Az én kis bébim! Remélem nem kiabáltam el semmit és holnap szuper hírekkel jöhetek, de addig is:
Íme Ő:



A popija is gyönyörűűűű! Elvagyok olvadva.... :D

2012. november 27., kedd

Újabb konzi

Ismét megjártuk a Hegyet, már nem is tudom hányadjára. Szerintem a kocsink már magától odatalál! :)

K doki nagyon jó hangulatban volt, örülök, hogy kilábalt abból a rossz periódusból!
Sokra ugyan nem mentünk egymással, de ez csakis én miattam volt. A legutóbbi lombiknál eldöntöttem, hogy az utolsó tb-s lehetőségünket csakis szeptemberben vagyok hajlandó megejteni. Eddig kétszer történt illetve indult el valami nálunk és az mindkétszer szeptemberben volt.
Felajánlotta, hogy február-március táján megcsinálná nekem az utolsót, de én kerek-perec kijelentettem, hogy NEM! Még én is elcsodálkoztam a határozottságomon, hisz mérleg létemre ez nem igazán jellemző rám. Viszont, ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor annak úgy kell lennie, nah ez meg a kos aszcendens. Amúgy nem vagyok ám ennyire hangyás, hogy hiszek mindenféle himi-humi dologban, de ebben a horoszkópos hókusz-pókuszban egy kicsit talán igen.
(A hitetlenségem miatt nem mentem el talpmasszázsra, kínai kuruzslóhoz, pszichomókushoz és még folytathatnám a sort, na de mindegy, nem is ez a lényeg.)
Drága doktorbácsim még megemlítette Fülöp doki nevét is. Mivel nálunk már minden kötél elszakadt, ő  immunológiai téren talán-esetleg-hátha találna valamit. Már a név és az újabb vizsgálatok hallatán is a hajam az égnek állt, na de amikor jött az újabb tanulmányokkal, akkor telt be az a bizonyos pohár!!!
Azt hittem, hogy ez a laktózos szarság lesz az utolsó, erre tessék, itt van Fülöp és az immunológia.
Említette még, hogy egy vadiúj német tanulmány szerint a Prednisolon nagy dozisú alkalmazása illetve az IVIG is hozzájárulhat a sikeres lombikhoz, viszont tudjuk, hogy akinek nincs konkrét szüksége rá, nem biztos, hogy túl egészséges. Volt egy páciense, aki a Prednisolontól (óriás adagban kapta) beödémásodott, 8 kg víz gyűlt fel rajta és a mellékvesekérgével se volt minden frankó, plusz az egész hormonháztartása felborult. Ekkor az én férjem arca meg elborult! :)) Láttam rajta, hogy na ez a végszó, ELÉÉÉÉÉÉG volt!
Végül abban maradtunk, hogy rám bízza, elmegyek-e a nehézesetfülöphöz vagy sem, de ha van valami eredményem, kérdésem, mindenképp telefonáljak neki! És persze mi vagyunk a kedvencei és imád minket (én is őt) stb., bár szerintem amilyen jó lelkű, minden párnak ezt mondja. :)) Emberségből minden esetre nálam csillagos ötösre vizsgázott!!!

A végeredménye a találkánknak, nagyjából semmi (egyelőre, mert úgyis elmegyek ehhez a Fülöphöz), de február végén vagy márciusban összedugjuk a fejünket, hogy a kedvenc szavaival éljek! :)
Lombik jövő szeptemberben, addig éljük boldogan és nyugodtan az életünket! Lehet, hogy ritkábban fogok írni, hisz ez irányba nem fog történni semmi, de azért időnkét benézek, hogy ne hiányoljatok! :)))

2012. november 23., péntek

Laktóz terhelés

Ma ez is lezajlott. Azt hittem, hogy soha az életben nem szabadulok ki az sztk-ból. Reggel 8-ra kellett mennem és 12 körül jöttünk el (Apukámmal, mert olyan jó fej, hogy mindig elkísér! IMÁDOM!).
A vizsgálat maga abból áll, hogy egy digitális szondaszerű gépbe kell fújni 22 percenként, összesen 8-szor. Az első után meg kell inni az 50g laktózból és 3 dl vízből álló koktélt. Akinek durva laktózérzékenysége van, már a második fújásnál brutál értékeket kap. Nekem hála az égnek semmi bajom, végig 1-2 körüli értékek jöttek ki.
A laboreredményeim is megérkeztek, kivéve a cöliákiát (remélem jól írom), ami a lisztérzékenységet vizsgálja. Ez csak 1 hónap múlva lesz kész.
Helicobacter is nega lett. Egészséges vagyok és úgy is érzem magam! :)

Ezennel ünnepélyesen kijelenthetem, hogy befejeztem a lombik miatti orvostól-orvosig járást. Kész, ennyi volt, ez volt az utolsó!!!! Minden oké velem, nincs értelme tovább kutakodni.
Én mindent megtettem a cél érdekében, nincs lelkiismeret furdalásom, de egyszer abba kell hagyni és ez a pillanat most jött el és köszönöm jól érzem magam! Sőőőőőt! :))))

Az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom ennek a blognak az írását, de végül meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy az utolsó lehetőségünket még nem hagyom ki a sorból, hogy teljes legyen a kép.

Nov. 27-én megyünk K dokihoz, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog tudni mondani!!! Egyelőre kicsit kiábrándultam belőle, de csak azért, mert még mindig nincs babánk. Amúgy egy tündér, imádom meg minden... csak nekünk még mindig nem csinált gyereket!

2012. november 16., péntek

Gastroenterológia

Ma ezt a helyet is megjártam és örömmel közölhetem, hogy a doki tök jó fej volt. A házi dokim apja és egy vicces, poénos fazon. Kiderült még, hogy az asszisztensnőt is ismerem régről. Amúgy időpontom nem volt, de mivel a fia küldött hozzá, így ma sor kerülhetett rám és nem kellett órákat várakozni.
A lényeg, hogy kaptam beutalókat a liszt, glutén, laktóz és helicobacter vizsgálatokra. El kell menni egy vérvételre és egy fújós vizsgálatra is, ami 3 órát vesz igénybe. Ez a laktózterhelés. A patikában kell megvenni hozzá valamit, amit majd viszek magammal.
Gyanítom, hogy itt is minden negatív lesz.

Amúgy kezdek beletörődni, hogy nem lesz gyerekünk és nem vagyok hajlandó több vizsgálatra menni. Elég volt. Unom már az örökös várakozást, reménykedést és a végén a pofáraesést.
Ennyi orvost végigjárni bőven sok.

Még egy támogatott lombik lehetőségünk van, azt becsülettel végigcsináljuk és kész.

És, hogy mit utálok még??? Azt, hogy akik ezeken a dolgokon vagy csak a felén is keresztül mentek és végül siker koronázta a fáradalmaikat, a baba születése után elfelejtenek sok mindent! Hogy ők hogyan éreztek egyes szituációkban, élethelyzetekben, hogy igenis voltak olyan groteszk napok, amikor minden rossz volt, még a jó is, de ezek csak pillanatnyi "elmezavarok", nem tartanak örökké. Na szóval, hogy ők aztán okosan bírálják az embert és pálcát törnek a feje fölött.
Innen üzenem minden ilyen egyednek, hogy EMPÁTIA!!! Ha nem érti, akkor egyszerűen ennyi: KAPJA BE!!! Remélem értik azok, akiknek szólt!!!
Ja! Még annyi, hogy azt írok a saját blogomba, amit csak akarok és akkor, amikor csak akarom!!!

2012. október 29., hétfő

Lovely Zakopane

Na visszatértünk Lengyelországból. Ismét nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, bár az apropó más volt, mint 2 hónappal ezelőtt.
Most azért mentünk, mert a sógornőmék beakarják indítani a babakocsi businessüket és ezen okból kifolyólag felkeressenek 2 gyártót. Először úgy volt, hogy csak 3 napra megyünk, de mivel nincsenek autópályák a közlekedés elég lassú. Végül abban maradtunk, hogy 4 napot töltünk kinnt, 2 éjszakát Krakkóban és 1-et Zakopanéban.
Kicsit tartottam az úttól, mert a kis uncsihúgom is jött velünk, de nagyon jól viselkedett. Szinte az egész utat végig aludta. Persze a megszokott időben meg kellett állni enni és mozogni egy kicsit.
Babáztam sokat és tologathattam a babakocsiban. Szóval most egy kicsit kielégültem, már (babakocsi)fétisileg. :))
Már nyáron elképzeltem, hogy tologatom őt a kis kocsijában Zakopane főutcáján... Álmaimban mondjuk nem esett az eső és nem fújt a szél, de így is jó volt. Olyan cuki baba. Sokat mosolyog és gügyörészik az ő saját kis babanyelvén és még mindig irtóra hasonlít a féjremre.

Zakopane megint rabul ejtett. Egyszerűen imádom azt a várost. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért, de nagyon bejön. Hangulatos a főutca, a fából épített házak, jó kaják vannak, hegyek, mezők, erdők stb. Még az se tudta elvenni a kedvem tőle, hogy sok helyen bunkó a kiszolgáló személyzet.
Végre tudtam venni juhsajtot is, rögtön kettőt is. Ma azt reggeliztem, háááát Issssteni finom!
A szállás ahol laktunk szuper volt. Ennél már csak az volt szuperebb, amikor hajnalban felébredtem, kinéztem az ablakon és fehér volt a táj. :)))
Másnap reggel a hóesésben elmentünk sétálni és reggelizni egy cukrászdába. Jajjjjj annyira jól éreztem magam, haza se akartam jönni. A férjem is elfelejtette a céges ügyes-bajos dolgokat, szóval jó volt kicsit kikapcsolódni.



Hazafelé egyre rosszabb lett az idő. Itthon már szitált az eső. Álmomban sem gondoltam volna, hogy másnap reggel, amikor felébredek gyönyörű hóesésre nyitom ki a szemem. Imádtam! :)

2012. október 23., kedd

Egy kis visszaemlékezés

Haza jöttek a sógornőmék a kis unokahúgommal. Nem is értem (illetve igen), hogy lehettem annyira irígy és egy pirinyót bunkó is, amikor Z tesója bejelentette, hogy babát vár! Szerencsére Skypon, így legalább az arcomat nem láthatta.
Az elsőnél gázosabb volt a helyzet, mert nekünk épp akkor derült ki, hogy nem sikerült a lombik. Na akkor csak annyi jött ki belőlem, hogy "Gratulálok" és mentem tovább teregetni. Az a bébi elment, de rá egy-két hónappal megint jött a hír, hogy kisbaba lakik a pocakban. Ezt már sokkal jobban viseltem. Ő lett az én legfiatalabb unokahúgom M.

A saját nyomoromon át is jó volt látni, ahogy gömölyödik a pocak és kicsit terhesnős témákról beszélgetni, abszolút kívülállóként (sajnos). Aztán, amikor eljött a császár ideje (farfekvéses volt a kislány), a pontos ideje, órára, percre, akkor azért legördült néhány könnycsepp az arcomon. Eszembe jutott, hogy vajon abban az órában hány új élet születik, hány nő ad életet a kisbabájának, miközben én a gyönyörű hóesésben éppen ablakot pucolok! Kinek mi jutott... Biztos egy szar ember vagyok illetve vagyunk a párommal, hogy nekünk nem ad az Ég, Isten vagy Valaki egy kisbabát. Vajon mit vétettünk, hogy ezt érdemeljük?!

Aztán vannak napok, amikor azon elmélkedem, lehet, hogy jobb is így, hogy nem szültem egy új embert erre a "csodálatos" világra. Milyen jövője lenne, amikor manapság az emberek szinte egyik napról a másikra élnek. Tudom, hogy hülyeség ilyeneken agyalni és szerintem nem is gondolom én 100%-ig komolyan, de tény, hogy eszembe jut ez is.

Néha úgy érzem, hogy ha már ezt dobta a gép, akkor így is jól elvagyunk. Nincsenek kötöttségek (mármint gyerekügyileg), alhatunk éjszaka, nem kell folyamatosan aggódni valakiért, aki, ha csak beveri a buksiját a szívünk szakad meg, oda megyünk, ahova akarunk és még sorolhatnám.

Mégis a szívemben nagyon is vágyom egy babára és az sem érdekel, ha egy hétig nem alszom! Viszont megrémít a felelősség, ami vele jár! Csupa-csupa ambivalens érzés! Úgy érzem kezdek meggárgyulni, de tudom, hogy ti Sorstársak is ugyanígy érzetek!

2012. október 12., péntek

Arany

ami nem fénylik, nem is rúd, hanem ér! Történt ugyanis, hogy szerdán találkoztam azzal a kedves lánnyal, akit a Kaáliban ismertem meg most szeptemberben. Neki ez volt az első lombikja, nekem ugyebár a sokadik. Egymás mellé ültünk le punkció előtt és szóba elegyedtünk. Kérdezgetett, hogy mit, hogy, miért és én készséggel válaszoltam neki. Nagyon jól eldumcsiztunk, olyannyira, hogy az ET-nél már egymás mellé kértük magunkat. Jó buli volt! Emike véletlenül megfeledkezett rólunk és nem fél, hanem egy órát pihegtünk, nagy röhögések közepette! :))
Na szóval szerdára megbeszéltünk egy talit és kiültünk egy kávézó teraszára. Persze jól bebugyoláltuk magunkat a puhi takarókkal, de du. 5 után már nagyon rázott a hideg. Haza indulván, a kocsihoz sétálva már éreztem, hogy altest tájékon valami nincs rendben. Mire hazaértem, már brutálisan kidudorodott az aranyerem. Nekem ennyire sose volt még gáz. Azóta szenvedek vele. A férjem mondta, hogy van egy kenőcsünk, aminek a végén lévő kis csövet be kell dugni oda, ahonnan általában (néhány eset kivételével :) ) csak kifele jönnek a dolgok. Mondtam, azt soha! Kolléganőm a kúppal nyaggat, mondom nincs az az Isten! Gyerekkoromban kaptam én annyi kúpot, hogy az egy életre elég volt! Ma egész nap úgy mentem, mint, akit jól seggbeizéltek. Hazaérvén rávettem magam a krémes-csövecskés dologra, viszont a dudor miatt nem mertem nagyon lokalizálni a helyet, így ciki, nem ciki, megkértem a férjemet, hogy segítsen betalálni. Tök gáz vagyok!!! Nem is volt vészes a dolog. Most várom a Messiást, hogy holnapra sokkal jobb legyen!

Tegnap amúgy elmentem nőgyógyászhoz. Már legalább két-három hete nem volt senki idegen a lábaim között, kezdtek elvonási tüneteim lenni!  :)))) Áááááá csak vicc!
Muszáj volt elmennem, mert áprilisban volt egy éve, hogy rákszűrést csináltattam. Ahhoz a dokihoz mentem (persze magánba), akit anno a laparnál néztem ki magamnak. Ott a kórházban is nagyon kedves és mosolygós volt, hát itt a rendelőjében meg aztán... Egy tünemény! Imádom! Most ő is felsorakozott a sztárdoki mögé! :)
Biztos, ami ziher alapon felírt nekünk D vitamint, hogy én is és a férjem is szedje. Rajtam nem múlik, szedem.
Közben Anyukám meg az új Béres cseppet szedeti velünk, sőt meg is ígértette, hogy nem a szekrénybe fogom tenni, hanem szépen adagoljuk magunknak! Hát jó, legyen. Bár ettől még nem hiszek jobban a spontánkodásban.

2012. október 6., szombat

Évforduló és szülinap

Valahogy mostanság nem telnek igazán jól az ünnepek!
Pont ET+14-en volt a párkapcsolatunk kezdetének 7. évfordulója! Akkor derült ki véglegesen, hogy hiába a pozitív teszt, ez biza még mindig nem sikerült!
Ma van a szülinapom, amit déltől egyedül töltök, mert a férjem dolgozik (aminek persze örülünk, de akkor is!) Szóval itt ülök egyedül... Na majd holnap bepótoljuk! Anyu és Apu jönnek át hozzánk! Csinálok töki-pompost a süti meg már a hűtőben van! :)

Amúgy egész jól vagyok! Örülök az apróságoknak is, mint például, hogy ma tök jó idő volt, sütött a Nap. Akkor annak is, hogy a főnöknőmmel egész jóban vagyunk, pedig voltak surlódásaink. Azt hiszem elég egyformák vagyunk és ez lehetett a probléma, ami most már egy ideje pont a visszájára forult és nagyon segítőkész és megértő. Amikor meséltem neki az elmúlt két-három hét eseményeit, történéseit tök jó fej volt. Amikor nevettem ő is nevetett, amikor majdnem bőgtem, akkor ő is! A maga módján próbált vígasztalni és ez nagy szó!
A munkahelyemen is egész jól elvoltam. Sokat nevettünk a kollégáimmal és a munkába sem kellett megszakadni. Szóval jól telt az első két napom!

2012. október 2., kedd

Megnyugodva

Egyik nap volt egy jó beszélgetésünk a férjemmel. Olyan aranyos volt, elmesélte, hogy a neten utána nézett az örökbefogadásnak.
Pont előző nap én is olvasgattam kicsit...
Tudja, hogy én nem igazán szeretném ezt az utat járni, de csodálkozott, hogy én is próbáltam megbarátkozni a gondolattal! Végül azt mondta, hogy azzal, hogy elindítjuk az egész procedúrát, az még nem jelent semmit. Akár a végén is lehet nemet mondani, senki nem kötelez semmire. És ezzel engem annyira, de annyira megnyugtatott. Délelőtt még sokat sírtam, ha eszembe jutott a nyomorom. Délután az eszmecsere után meg, mintha kicseréltek volna! Nagyon-nagyon köszönöm neked Kicsim! :)
Végül nem mondtunk se á-t, se b-t, de mégis nagyon jó érzés, hogy ugyanarra gondolunk és értjük egymást.
Ahogy már sokan előttem leírták, megnyugtat a tudat, hogy így vagy úgy, de lesz gyerekünk és ez nagyon jó! :))

November végén megyünk K dokihoz egy konzultációra, hogy hogyan tovább, addig meg arra gondoltam, hogy megcsináltatom a glutén, tejcukor, lisztérzékenységi tesztet és a helicobacter vizsgálatot, plusz megnézetem a D vitamin szintemet. Bár kezdem azt hinni, hogy szőrszálhasogatás ez az egész!
Kész csoda, hogy az emberek képesek még természetes úton szaporodni!
Szóval vannak még ötleteim, remélem K dokinak is lesznek!!! Az ő szavaival élve: "Összedugjuk a fejünket!".

Bízom benne, hogy jövőre a kapufából gól lesz! :)

2012. szeptember 29., szombat

Piroska

Egyszer volt, hol nem volt...
Nem, nem... sajnos nem a meséről van szó! Tegnap este már láttam, hogy itt biza készülődik valami. Éjszaka arra ébredtem, hogy azt álmodom, hogy baromira fáj a hasam. Aztán rájöttem, hogy ez nem álom! De nem ám!!!
Esküszöm, hogy nekem ilyen hasfájásom még az életben nem volt! Éjszaka 3-kor keltem fel először, hogy bevegyek egy gyógyszert, majd reggel 7-kor ismét. Ez valami brutális! Még tini koromban sem volt ennyire durva!
Hajnal óta sem  múlt el, valamikor jobb, valamikor meg eltorzul a fejem a fájdalomtól! Remélem most már abbamarad! Ja és még a hasam is felpuffadt! Köszi...!

2012. szeptember 28., péntek

Fel kell állni!

Megvolt a hcg kontroll. Szépen megy lefelé, olyannyira, hogy lassan Piroska is tiszteletét teszi! Bár ne jönne, de nem lehet sajnos visszatartani, rendületlenül havonta beköszönt, pedig leköszönhetne úgy másfél évre! Piri monnnnyon le! (mondjon le :) )

Délután beszéltem K dokival, de csak telefonon. Ő mondta az értékeket, én meg hülyéket kérdeztem. Mondtam is neki, hogy tudom, hogy hülye kérdés, de miért nem maradt meg a baba. Na gondolom ez nála is a piros posztó, mint nálam a "melyik kapuhoz kell menni", de ő sokkal jobban reagálta le, mint ahogy én szoktam. Bár gondolom magában mondta, hogy honnan a fenéből tudjam, nem vagyok én Isten! Pedig milyen jó lenne! Akkor tudna nekünk intézni egy kisbabát!
Na szóval a szokásos blablával jött, hogy az esetek 60%-ában ilyenkor valamilyen genetikai probléma áll a háttérben! Mondjuk azt hittem, hogy a spontán vetélést fogja említeni. Végül is tök mindegy, a lényegen nem változtat!
Aztán érezte, hogy sok a kérdés és inkább felajánlotta, hogy novemberben menjünk el hozzá egy konzultációra és majd ott mindent megbeszélünk! Utálok már beszélgetni, olyan feleslegesnek tűnik. Semmi nem változik és a sok beszélgetésünk után sincs babánk.

A nap legjobb része az volt, amikor a férjem magától szóba hozta az örökbefogadás témát, bár tudja, hogy én nem igazán szeretném. Végül egy jót beszélgettünk és kiderült, hogy még az egyik alapítvány honlapját is átböngészte, magyarán szólva "beletanult a szakmába". :)
Egyelőre nem tudom milyen állásponton vagyok, kezdek beletörődni, hogy lehet, hogy nem lesz más lehetőségünk csak ez! Végül is, ahogy Ancsi is mondta, ez egy biztosíték arra, hogy egyszer tuti lesz gyerekünk. Ha meggondoljuk magunkat még mindig vissza lehet lépni! Szóval a két beszélgetés hatására kezdem támogatni az ötletet, de az még mindig elborzaszt, hogy értékeljenek minket, a lakásunkba jöjjenek idegenek és pontozzák az életünket, na meg a sok várakozás...
Elmondtam Z-nek, hogy nekem az fáj nagyon, hogy nem lehetek állapotos, nem hordhatok ki egy bébit és nem érezhetem, hogy bennem egy új élet fejlődik. Nekem ez a legrosszabb ebben az egészben! Én mindig is nagyon szerettem volna terhes lenni! Erre felajánlotta, hogy tartsak "házi barátot"! Na neeeeeeem! Mondtam, hogy még attól is hánynom kell, hogy csak elképzelem!  

Szóval egyelőre így állunk. Talán a béka segge alól már eljutottam annak szintjéig, legalábbis most így érzem! Hogy holnap mi lesz, azt nem tudom, de remélem már csak jobb jöhet!

2012. szeptember 27., csütörtök

Padlón

Azt, hogy mit érzek most, csak az tudhatja, aki már átélte ugyanezt. Szörnyű... szörnyű azt érezni, hogy megint elbuktunk, hogy megint nem sikerült. Az ember ilyenkor már mindenre gondol, hogy vajon mit tett, ami ezt idézte elő, közvetve vagy közvetlen. Hogy elég sokat pihentem-e, hogy talán azt a széket nem kellett volna felemelni és csupa-csupa hülyeség. Persze, hogy nem ezeken a dolgokon múlik, de akkor min???
Miért kell nekem bűnhődnöm? Tettem valamit, amiért ezt érdemlem? Hogy az élet legszebb csodája talán soha nem fog velem megtörténni? Hogy talán soha nem leszek Anyuka?! Nehéz ezt elfogadni, megérteni, felfogni!

Olyan vagyok, mint egy mosott szar. Ha a tükörbe nézek csak bámulok, hogy ki ez a nő, aki visszanéz rám! Ez nem én vagyok és mégis! Nem tudok jópofát vágni az élethez, én, aki mindig mosolygok. Hát ez van, azt hiszem ezt hívják K.O.-nak!

Holnap fel kell mennem a Hegyre egy vérvételre. Nem fogom megvárni az eredményt, mert nincs kedvem a rossz kedvű K dokival konzultálni. Pedig jó lenne elbeszélgetni a hogyan továbbról!

Köszi csajok az együttérzést, nagyon jól esik, hogy gondoltok rám!

Eszter! Ez nekünk sajnos már a második kapufánk, de gól még nem született!

A D vitamin szintben lehet valami! Még soha nem mérték!

Köszönöm az ötleteket és a bíztatást!

Puszi Csajok!

2012. szeptember 26., szerda

A remény is meghalt...

hogy itt baba lenne és lassan az a remény is kezd meghalni, hogy nekem valaha ebben a rohadt életben lesz gyerekem!

A mai hcg eredménye 10, tehát a "terhességgel" valami nincs rendben, innentől kezdve hagyni kell, hogy felszívódjon.

A Nagy Fehérnek igaza van és a gépnek is! Pedig olyan jó lett volna, ha valaki/valami tévedett volna! Nem haragudnék senkire esküszöm!

Pénteken még megyek a hegyre egy kontrollra, hogy mizu és nagyon reménykedem, hogy addigra már nem fog emelkedni az érték, mert egy méhenkívüli aztán végképp nem hiányzik nekem! No thanks!

Ahogy minden rosszban, ebben is volt egy-két jó dolog! Végre megtapasztaltam, hogy milyen lehet várandósnak lenni. Ugyan csak két napig voltak tüneteim, mint rossz gyomor, gombóc a torokban, émelygés, szédülés stb, de tök jó volt érzeni! És életemben először láttam pozitív terhességi tesztet! Nem is egyet! Emlékül magamnak berakom ide az utolsó képet, amit csináltam.



A férjem tegnap azt mondta, hogy ez volt az utolsó lombikunk, többet nem akar, mert nem bírja nézni, hogy kiborulok. Bevallom, hogy igen, ez most eléggé megvisel. Szar, amikor elhúzzák előtted a mézes-madzagot, de nem tudod megkaparintani.
Én úgy gondolom, hogy azt az egy tb-s lehetőségünket azért még kifogjuk használni, de nem tavasszal az biztos! Nekünk valahogy ez a szeptemberi lombik jön be, hátha jövőre még jobban sikerül majd. Az az utolsó reményem, mivel fagyibabánk sem maradt.

Mindenkinek köszönöm, hogy drukkolt és szurkolt és velem együtt örült a zebráknak, de az élet már csak ilyen...! IGAZSÁGTALAN!!!

2012. szeptember 25., kedd

Vérvétel, avagy a nagy pofáraesés!

Ma vagyok a transzfer utáni 13. napon. Ma is teszteltem, ahogy már három napja, minden reggel teszem. Ma is két csíkos lett a teszt és talán erősödött is az a bizonyos vonal! (és nem a controll csíkra gondolok :) )

Nagy vehemenciával nekiiramodtunk szép fővárosunknak, hogy felmenjünk a Hegyre egy hcg kontrollra! Nem mondom, hogy nem izgultam, mert remegett kezem-lábam, de ezt még álmomban sem mertem volna gondolni, amit K doki mondott! (Amúgy nem tudom mi lehet vele, mert nagyon rossz színben van!)
Mosolyogva mentem be és ültem le abba a bizonyos fotelba, hogy na most igazi szuper hírt fogunk hallani! Nem telt bele egy perc sem, már úgy ültem ott, mint akit leforráztak vagy átment rajta az úthenger!
Az eredmény 7-es hcg és 78-as progeszteron szint. Először csak tátogtam, mint hal a szatyorban, majd amikor közölte a doki, hogy ez egy elhaló terhesség, akkor eszembe jutottak az egyre erősödő pozitív tesztjeim! Rákérdeztem, hogy ez akkor most hogy is van!? A válasz az volt, hogy a teszt kimutathatja és halvány pozitívat produkálhat! Bummmm....

A fura és amit egyáltalán nem értek, hogy egy 25-ös érzékenységű teszt, hogy mutathat ki 7-es hcg szintet!? És miért erősödnek a csíkok napról-napra!!!!???

Itthon persze első dolgom volt megosztani ezt a "frankó" hírt a Sorstárs-Barinőimmel, akik szintén elámultak a diagnózis hallatán, viszont nem értenek vele egyet. Így jobban belegondolva már én sem, persze azt be kell valljam, hogy nem vagyok orvos!!! :)))

Eszembe jutott egy régi történet, amit még a Babaneten olvastam egy nőről, akinek folyamatosan erősödő pozitív tesztjei voltak, majd a 14. napon az Intézetben kapott egy 0 hcg-s eredményt. Gyorsan megkerestem és nem tudom, hogy a Sors keze-e, de elsőre arra a lapra kattintottam! :) Furi...
Elolvastam a sztoriját és őáltala is megerősítve, megfogadtam a Sorstárs-Barinőim tanácsát, miszerint menjek el egy magán laborba holnap, hogy nézzék meg ők is a hormonokat, több szem többet lát alapon! Amúgy az ő történetéhez hozzá tartozik, hogy másnap egy független laboratóriumban 200 feletti értéket mértek! Na ezt adjátok össze!

Na ezek után gyorsan hívtam a CentrumLabot, hogy holnapra betudnak-e még szuszakolni egy béta hcg mérésre és nagyon kedvesen meg is invitáltak, hogy az Újpestibe nem kell bejelentkezni, mert nincsenek sokan, mehetek! Szupcsi-kircsi!
Szóval holnap reggel ott kezdek és remélem csütörtökre okosabbak leszünk!

Persze nem vonom kétségbe az orvosom hozzáértését, hisz maximálisan megbízom benne, de a gépeknek sem lehet hinni 100%-osan, főleg így, hogy a tesztek.... bla-bla! Inkább holnap is megcsapoltatom magam és, ha ott is ilyen szar eredmények lesznek, akkor el kell fogadnom, hogy ez is ennyi volt!
Addig viszont még reménykedem!




2012. szeptember 24., hétfő

ET+12 Juhhhhéééééé :)))

Gondolom beszédes a cím!!! :)))))
Már olyan vagyok, mint Joker! Egy órája vigyorgok és szétszakadt a szám!!!
Íme a prodoktum:


Jajj én annyira örülök és minden rendben lesz!!! :))))

2012. szeptember 23., vasárnap

ET+11

Ma hajnalban ellőttem egy tesztet. Ha akarom zebrás, ha akarom nem. Bár most már, hogy megszáradt sokkal jobban látszik a második csíkocska is. Még a férjem is látta, aki hadilábon áll a színekkel és a színes dolgokkal. Szerencsére a piros és fehér megvan neki! :)))
Képet nem teszek, mert azon tényleg szinte semmi nem látszik, bár sasszemű sorstársaim megerősítettek, hogy biza ott az a zebrácska. Hát azt mondom, úgy legyen!!!

A másik parám, hogy ugye már nem az a fél ampulla Ovitrelle látszik, amit kedden szúrtam be magamnak?! Ugye neeeem!!!???

Délután egyszer teljesen levert a víz!!! Épp egy szabadtéri rendezvényen voltam, ahol csak közös klozet van, 100 m-es sorral előtte, amikor megéreztem, hogy valami folyik belőlem. Mondtam is a férjemnek, de nem kellettek szavak, mert látta, hogy tök ideg lettem. Reszketett kezem lábam. Nem volt mást tenni, mint bementem a furgonunk hátuljába, aminek amúgy ablakos a hátsó ajtaja és ledobtam a textilt, majd örömmel nyugtáztam, hogy ez még az Utro. Huhhhhh, hatalmas kő esett le a szívemről és remélem a másik fele majd holnap vagy kedden fog, amikor meglátok egy erősödő piros csíkos tesztet!


2012. szeptember 20., csütörtök

Szinte zéró tünet

Ma szinte semmilyen tünetem nincs, amit amúgy nem figyelek! ;)
A hasam még picit puffadt és így délutánra megérkezett néhány pici mensis fájdalom, de kb ennyi. Ha nagyon beakarom dumálni magamnak, akkor volt egy kis gyomorégésem, de szerintem, ha nem figyelek rá észre sem veszem!

A paradicsom már nem lebeg állandóan a lelkiszemeim előtt, mint néhány nappal korábban. Akkor másra se tudtam gondolni, csak a parira meg a párizsira. Na ez utóbbi még mindig jöhet, de a pariőrület alább hagyott. Mondjuk most, hogy írok róla.... :))))

FOLYTATÁS:
Szóval az, hogy semmi tünet, ez kb. délután 2-ig volt igaz. Onnantól kezdve felváltva mensis görcsök és ismét a "gyomorrosszközérzet", ami nem tudom, hogy egyenlő-e az émelygéssel. Úgyhogy kicsit megnyugodtam. Nem hittem volna, hogy valaha hiányolni fogok ilyesmiket! :)))
Szerencsére már nem emlékszem, hogy milyen émelyegni, mert utoljára 6 éves koromban rókáztam és amikor az orromon távozott egy borsó, na akkor azt mondtam, hogy ebből köszönöm elég volt. Azóta nem is volt ilyenféle problémám. :) Se róka, se borsó! :D

2012. szeptember 18., kedd

Puffadás folyt.köv.

Tegnap este úgy döntöttem, hogy ha reggelre nem változik a szitu felhívom K dokit és tájékoztatom a kialakult helyzetről.

Ébredés után, sőt már az ágyban is, éreztem, hogy itt biza semmi változás, max. annyi, hogy nagyon picit mintha enyhülni látszana a puffadásom. Nade, amint a tükörbe néztem, láttam ám, hogy Házikó (a hasam, mert akkora, mint egy ház) nem tágít mellőlem. Ha nem is vagyok terhes, de legalább már úgy nézek ki! :) Amúgy 1 kg-val több is vagyok, mint voltam, biztos a víztől.

Szóval felhívtam kedvenc orvosomat, aki a tények hallatán ujjongásban tört ki, hogy ez biza nagyon jó jel és ennek nagyon örülünk! Sok fehérje, sok víz az instrukció! Hát, ha ő örül, akkor én is! :)) Viszont innen nagyon nagyot lehet pofára esni! Remélem nem így lesz!

Még jó, hogy az utóbbi időben ledobtam jó pár kilót, így nem okoz gondot Házikón begombolni a nadrágomat! ;) Micsoda szerencse! :)))

2012. szeptember 17., hétfő

Megőrülök!

Úgy érzem, hogy belebolondulok ebbe a várakozásba! Nem figyelem a jeleket, nem figyelem a jeleket. Hogy a fenébe ne figyelném a jeleket??? Ez őrjítő. Tiszta gáz vagyok és türelmetlen is!
Ez a puffadás is. Lehet jó jel is és lehet még mellékhatása a hormonoknak, amiket elefánt adagban kapok. Ahogy egy kedves ismeretlen írta, nekem is megfordult a fejemben, hogy ez biza túlstimu. Nem tudom, (még) nem vagyok orvos (bár már eléggé szakképzett az igen). Annyi szól csak ellene, hogy már több, mint egy hét telt el a punkció óta!
Jajj én nem bírom ki még ezt a 9 napot, így ebben a bizonytalanságban! Brrr... utálom magam! :p

Valaki pofozzon fel vagy valamiiiiiii!!!!

Az utolsó fél adag Ovitrelle-t holnap kell beadni! Vasárnapra tényleg kiürül? Akkor már csinálhatok tesztet a 11. napon? És ugye két csíkos lesz!!!!??

HÜLYE VAGYOK!!!!

2012. szeptember 15., szombat

Puffadok

Nem tudom ki hogy van/volt vele, de én a transzfer után elkezdtem puffadni. Először csak azt gondoltam, hogy azért, mert nem sikerült produkálnom a mellékesben, de ma megtört a jég, aztán ideig-óráig jobb is lett, de dél óta ismét ugyanazt érzem. Kevés volt talán? Pfff...
Tök gáz, mert feszít odalennt és amikor felállok és elmozdulnak bennt a dolgok, akkor azt is érzem. Nah remélem érthetően írtam le így virágnyelven. Mégsem akartam csak füttyjeleket! :))

Valakinek valami ötlet???

Már az is eszembejutott, hogy esetleg víz gyűlt fel a hasamban? Nem hinném... a punkció után egy héttel!

2012. szeptember 12., szerda

Tévedtem...

hogy AZ volt az utolsó szuri! De mekkorát! :)

Ma kellett mennem 10-re a Hegyre, hogy visszakapjam a babáimat! Tudtam, hogy 4 kis embriónk indult osztódásnak, de nagy dilemmám volt, hogy mennyit kérjek vissza. Én ugyebár hármat szerettem volna, viszont 1-et meg feleslegesnek tartottam lefagyasztani. Végül a természet majdhogynem megoldotta a gondomat. 3 kis poronty szépen fejlődött a negyedik meg lemaradt tőlük.
K doki először azt javasolta, hogy tegyük visssza mind a négyet. Na ekkor leestem a székről és lementem hídba, miközben kigúvadtak a szemeim. Gondolom ezt láthatta rajtam és megkérdezte, hogy én mit gondolok. Hát én elmondtam. Kettőt szeretnék vissza, kettőt fagyiba. Azt válaszolta, hogy a lemaradt embrikének nem sok esélyt lát, sem visszaültetésnél, se a fagyasztásból való kiengedésnél. Így szó, szót követett és megállapodtunk, hogy a három szépet ülteti vissza és a rosszalkodót megpróbálják elvinni az 5. napig és, ha úgy látják megfelelő, akkor lefagyasztják, de ne reménykedjek.
És különben is, minek nekem fagyasztott embrió - kérdezi?! Hát mondom, mert megnyugtató a tudat, hogy van vésztartalék!

Szóval most itt csücsülök három kis bébikezdeménnyel a hasamban és nagyon-nagyon bízom bennük, hogy legalább az egyikük megakar majd születni jövőre.

A szurira visszatérve... Kérdezte a nagyfőnök, hogy megszokott-e jönni előbb, mint a 14. nap (mármint ET után). Mondtam igen. Erre felírt még két Ovitrelle-t, hogy két naponta egy felet toljak be magamnak! Esküszöm, függő leszek! :)) Ha ez a siker ára, akkor akár naponta hasbaszúrom magam a 9 hónap alatt! Bármit, csak már jöjjön hozzánk egy kisbaba!!!

2012. szeptember 10., hétfő

Bogyókáink

Délelőtt kellett telefonálnom az Intézetbe, hogy mi újság az embriókkal. 4 bogyókánk lett!!! :)) Nagyon örülök, csak most az a dilemmám, hogy mennyit kérjünk vissza! Én szívem szerint 3-at kérnék, de akkor csak egy marad fagyiba... Na majd megbeszélem a Főnökkel! :)

2012. szeptember 9., vasárnap

'AZ' utolsó szuri

Ma van a napja, hogy az uccsó szurit magamba döfjem. Ez pedig nem más, mint a megmaradt Ovitrelle. Halvány lila gőzöm sincs, hogy ezt miért kell, de, ha a nagyfőnök ezt mondja, akkor ezt kell csinálni! :)

Megvolt a punkció! Tök jó volt, összesen ketten voltunk, plusz 3-4 ET. Tök gyorsan ment minden, kivéve az én észheztérésemet. Szerintem most szunyókáltam a legtöbbet és alig akartam felkelni. Jól esett volna még egy kis szundi-bundi. :)
A végeredmény 7 tüsző, ebből 6 érett petesejt. Nem mondom volt már több is, de ugyebár akár egy is elegendő egy (vagy kettő) szépséges gyermekhez.

Kíváncsian várom a holnapi beszélgetést a biológussal. Ha alacsony számot mond én harakirit követek el magamon! Szóval, ha este sincs bejegyzésem, akkor többé  ne várjatok! :D (csak viccelek)

A hab a tortán, hogy a munkahelyemen bejelentették a csoportos létszámleépítést! Na ez aztán egyáltalán nem hiányzott! Most receghetek egy hónapig, hogy megmarad az állásom vagy mehetek munkanélkülire! Ez borzasztó. Így másik kocsit sem veszek, mert ki tudja mi lesz!

2012. szeptember 7., péntek

Majdnem utolsó szurik

Ma este 10-kor kellett beadnom magamnak az Ovitrelle nevű tüszőrepesztőből másfél adagot. Nekem eddig mindig csak egy fecskendőnyi kellett, ez most valami új a dokimnál. Azt mondta ez így lesz jó! Hát..., ha ő mondja! :) Ámen!

Gondolom a megmaradt felet majd a beültetés után kell beszúrni magamnak. Emlékszem, hogy olvastam már többeteknél, hogy ti is így adtátok, de nem tudom pontosan, hogy mikor. Na mindegy, majd K doki megmondja!

A tegnapi két por, egy oldószeres Gonal beadása olyan volt, mint egy kabaré jelenet. Férjem beszúrta az első ampullába az oldószert, majd nem tudta kiszívni. Én elmebeteg meg felfordítottam az üveget és úgy kezdtem visszaszívni a fecskendőbe, persze nem igazán jött. Viszont a fecskendő nyomója (remélem értitek! amivel benyomjuk az anyagot, nem tudom a pontos nevét) hátul kiszaladt, így kifolyt majdnem a fele a cuccnak. Végül is, annyira nem gáz, mert úgyis csak 112,5-ket kaptam, ez meg 150 lett volna. Így 110 körülire jött ki a mennyiség. Nem hinném, hogy ezen bármi is múlna. Nah szóval elbénáztuk. :))

Vasárnap 8.30-ra megyünk a Hegyre és leszívják a tüszőcskéimet, amik már rendesen feszítenek! :)

2012. szeptember 4., kedd

Kontrollon túl...

Mármint a tüszőnéző kontrollon. Ez is megvolt, kipipálhatjuk!
Doki bácsim a bal oldalon 4 méretet sorolt fel, a jobb oldalon meg 5-öt! Vannak még kisebbek is. Remélem azért 9-10 darabot sikerül szépre érlelnem!
Abban maradtunk, hogy vasárnap lesz a punkció! Engem fog utálni mindenki az intézetben! Tök lelkifurim van, hogy miattam be kell jönniük dolgozni hétvégén! Pffff....

Amúgy K dokival már teljesen "egymásra hangolódtunk"! Hogy miért? Hát gondolatolvasó lett Ő! Feküdtem az uh ágyon és az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne egyszer megnézni a tüszőcskéket, hogy hogyan néznek ki a "tv-ben" és mi látszik a képernyőn a belsőmből! :) Esküszöm meg sem szólaltam, egyszercsak felémfordította a monitort és elkezdte magyarázni, hogy éppen mit is látunk!
Mondtam is neki, hogy ez hihetetlen!!! Én ezt is, mint oly sok minden mást mostanában, pozitív jelnek értékelem! Lehet, hogy hülye vagyok, de egyszerűen hinnem kell most ezekben! <--- jel

Ahogy a napokban többször is mondták nekem: Minden vég valami új kezdete.
Eladtam a kocsim. <--- jel
Megbeszéltük Z-vel, hogy várunk kicsit, hogy mi lesz a babaügy vége és attól teszem függővé, hogy milyen kocsit veszek. Látta rajtam, hogy belelkesültem egy másik cabrióért. Elmentünk ma megnézni. Eladták ma reggel! <--- jel
Úgy lesz a punkció, ahogy az elsőnél (amikor valami elindult). Pont szabadnapomra esik és másnap mehetek dolgozni. <--- jel
Nem vitás, meggárgyultam!!! :))
Szóval kaptam egy pár jelet, remélem még fogok is és a vége egy  gyönyörű egészséges kisbaba lesz!

A gyógyszerezés megy tovább. Ma, holnap és csütörtökön 112,5 Gonal F. Pénteken 22.00-kor másfél Ovitrelle.

2012. szeptember 1., szombat

Elvitték a kisCiCámat...

Tudom, hogy nem vagyok normális és ezzel együtt egy szentimentális hülye vagyok, de én akkor is megsirattam a "kisautóm"! Történt ugyanis, hogy felmérgesített, felraktam egy autókereskedő honlapra és ma elvitték a drágaságom. :(((
Hogy akkor miért adtam el?! Mert már 10 éves volt és ezt az évet nem kezdtük igazán jól. Előjött néhány hibája, ami orvosolva lett. Egy ideig nem is történt semmi különös, amikor is egy júliusi napon meghallottam valami nyikorgást. Azt mondta az autószerelő, hogy ne foglalkozzam vele, nincs semmi baja, de engem mégis idegesített! Nekem egy autó ne adjon ki olyan hangokat, amit nem kéne neki, hanem szépen, egyszerűen csak guruljon, ahogy kell!
 "Ő" volt az első olyan autóm, amit én fizettem ki, én költöttem rá és amikor még csak autót szerettem volna venni és nézelődtem, hogy mi is legyen, akkor találtam erre a típusra. 206 CC Még leírni is gyönyörűség!!! :)
Aztán kitaláltam, hogy nekem a középkék kell és meg is lett. Megvettem. Imádtam, szerelembe estünk. Soha nem hagyott cserben, igazi csaj volt. Szeszélyes, de jó lelkű! Most sajnos meg kellett hoznom ezt a fájó döntést, remélem nem fogom megbánni és jön majd egy új drágaság!
Na most már ti is tudjátok, hogy nem vagyok épeszűűűű! :) 

És íme egy kép Róla!

CiCám:


2012. augusztus 28., kedd

Indul aaa ... mandula vagyis a stimuláció!

Hát ismét eljött ez a nap! Egy újabb stimulációt kezdünk! Azt hiszem majdnem ugyanaz lesz, mint az elsőnél és teljesen ugyanaz, mint a másodiknál!
Suprefact-tal indulunk ma, 0,5 ml.

Jó sok szurit adtam be már magamnak, de most megint izgulok kicsit! Szerintem ez valahol normális, hisz szerencsére nem vagyok inzulinos és nem kell naponta "lőnöm" magam és nincs semmiféle hasbaszúrós perverzióm! Pedig ha lenne... még élvezhetném is! :)))

Szóval mától 4 napon keresztül 0,5 ml Suprefact, aztán holnaptól jön a 112,5 Gonal F is, aminek megváltoztatták a tollát! Na ezért is parázhatok! :D
Ha minden jól megy (és miért ne menne!?), akkor szerintem 10-14 nap múlva punkció! :)

Még néhány bogyót is kell szednem. Reggel 1/2 Prednisolon, 1 Aspirin Protect, este 1 Prednisolon, 1 Folsav, plusz még szedem az elmaradhatatlan Magne B6-omat is! Ezek mellett viszont már nem kell sokat ennem! :) Hurrrááá!

2012. augusztus 25., szombat

Kellemeset a hasznossal

Elmentünk 3 napra Lengyelországba. Férjemnek amúgy is kellett volna árut rendelnie, ezért úgy döntöttünk, hogy összekötjük a munkát a kikapcsolódással és mi személyesen megyünk érte. Így jött az ötlet, hogy elmegyünk Krakkóba két napra várost nézni, majd utána a cuccokért. Aztán addig-addig variáltunk, hogy bejött a képbe Zakopane is, ahol ugyan mindketten jártunk már, de nem igazán emlékszünk rá, olyan régen volt. Szóval a végére 3 nap, 2 éjszaka lett a dologból.
Ez a Zakopane egy tündéri kis város fennt a Tátrában. Először azt hittük, hogy épp valami nemzeti ünnep van, mert mozdulni sem lehetett az emberektől, majd később utánanézve rájöttünk, hogy semmi extra nap nincs, ez a hely ennyire felkapott. Gyönyörű faházak, kellemes klíma, észveszejtő kilátás, nyugalom. Sajnos csak pár óránk volt rá, de mondhatom, hogy mindketten beleszerettünk. Olyannyira, hogy még idén szeretnénk visszamenni pár napra és akkor néhány kirándulás is bele fog férni.
Rögtön rátaláltunk a népi motívumokkal díszített juhsajtra, amit oszczypeknek hívnak a helyiek és isteni finom! Sajnos csak kóstolót vettünk, mert úgy gondoltuk, hogy nem cígöljük magunkkal 3 napon át, majd veszünk Krakkóban. Hát ott sajna csak két helyen láttuk, persze dupla pénzért, de a 30 fokban megint csak arra jutottunk, hogy nem "cipeljük" végig egész Krakkón. Gondoltuk majd hazafelé a hegyekben veszünk. Naná, hogy nem volt sehol....!
Csodálatos három napot töltöttünk együtt, bár az utolsó az csak az utazásról szólt. Hiába kellett "csak" 160 km-t megtennünk Krakkóból Varsó irányába az árukért, ez 3 órát vett igénybe, majd az onnan haza vezető út még 9-et. Hihetetlen, hogy az úthálózat ugyanolyan, mint a 70-es években. Szinte sehol egy autópálya, többnyire egy-egy sávos utak vannak, ritka a kétszer két sáv . Ott viszont, hogy nehogy haladós legyen az út, végig 70-es táblákat raktak ki, ja és a legjobb az, hogy ezek a viszonylag gyorsabb fogalmú utak tele vannak gyalogátkelő helyekkel, keresztforgalommal! Hihetetlen!
Szóval másfél napunk volt Krakkóban, ami csodálatos a maga 80-as évekbeli bájával. Olyan volt a város, mint Budapest a gyerekkoromban. :) Nagyon tetszett!
Hódoltunk a kulináris élvezeteknek, ettünk tradícionális céklalevest, pirogot, kolbászt, precelt, kremowkat és persze megkerestük a híres Wawel nevezetű csokikat árusító boltot is. Nagyon fincsik és a kisbolt is az előző századból maradt itt. Hangulatos volt.
Utolsó napunkon több mint 700 km-t kellett megtennünk, amit 14 óra alatt sikerült abszolválnunk. Jó sok volt, kockásra ültük a hátsónkat! :))) De azt mondom megérte!!!

És ami még jó volt a dologban, hogy 23-án kellett bevennem az utolsó szem fogamzásgátlót, aminek irtóra örülök! 28-án kezdődik a szurizás és a stimu, antagonista short protokollal, ugyanúgy, mint az elsőnél. :))

2012. augusztus 4., szombat

Sétarepülés

Ma végre megejtettük a már múlt hét péntekre betervezett kis repülésünket! Ezt a kis utat kapta Anyukám és a férjem a szülinapjára, de mivel 4 személyes a gép én is eltudtam menni velük!
Nagyon szuper volt! Tökölről indultunk és elmentünk egész Esztergomig, majd a Duna vonalán vissza. Az egész nem vett igénybe egy órát, de felejthetetlen élmény volt.
A pilóta az egyik volt kolléganőm volt, aki mellesleg húszegynéhány éves. Brutál, de tényleg így van! Nagyon ügyes volt, tiszta profi!
És íme a madárka! Cessna 172


Remélem idén még összejön egy ilyen kis sétarepülés, csak majd valami más irányba. Mondjuk Balaton. :)

2012. július 31., kedd

Apa kezdőőőőődiiiiik!

Ma megjött és én már megint fogamzásgátlót szedek! :) Fura ez... Az ember babára vágyik és mégis egy ilyen szerrel kell elkezdeni a "kezelést".

Megnéztem az első lombikunk kezelési lapját, - ami már két éve volt - és majdnem ugyanebben az időpontban kezdtük. Két nap különbség van csak, de a végeredményben remélem, hogy egy + jellel több lesz!

Jó lenne, ha megint csak 21 napig kéne szednem ezt a bogyót, aztán jönne a punkció és a beültetés! Na majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok!

Nagyon pozitív vagyok! Nagyon várlak már kisbabám, remélem, hogy már kiválasztottál minket!!! :))

2012. július 21., szombat

Pirire várva...

Már nem is tudom, hogy hányadjára várom Piroska érkezését! Mert "ő" azt fogja jelenteni, hogy ismét elindulunk a babánk felé (remélem ő is felénk), ismét elkezdődik egy újabb lombik, elkezdem szedni a fogigátlót. Tök jó, hogy van itthon, de sajna áprilisban lejárt, így dobhatom ki a másfél levelet.

Nagyon pozitív vagyok, mint már annyiszor korábban is! Úgy érzem ez lesz a mi időnk! Most megfog foganni egy gyönyörűséges kisfiú!

Én mindig is lányos anyukának éreztem magam, egy fiúcska sose jutott eszembe, mint potenciális gyermek! :) (Húúú de hülyén hangzik.) Hanem, amikor a Krioban voltunk, jött egy fura érzés, hogy most sikerülni fog és egy kis kukis utód fog születni! :D Jajj, már alig várom!!!

Egy kis megjegyzés Krettynek: esküszöm, hogy nem azért írtam ezeket, mert neked is hasonló gondolataid vannak, csak te adtad az erőt, hogy én is kimondhassam, ez esetben, leírhassam! Szóval köszi! :)

Amúgy semmi nem történik mostanság velünk. Épp szabin vagyok, de a férjem dolgozik állandóan, így én már kezdek marhára unatkozni. Hiába a ház, a kert, akkor is. Vágyom valami változatosságra. Jó lenne elmenni valahova, akár csak egy napra is.
Most ráadásul még jó idő sincs, hogy pancsolhassak a medencében... Pffff....

2012. július 10., kedd

Krio Intézet

Ma megvolt a látogatásunk a Krioban. Pontosabban kifejezve, azért mentünk, hogy donor spermát vásároljunk. Micsoda szerencsénk van, hogy ebben a korban élünk és még ilyesmire is van lehetőség.
Persze nem adják ám ingyen, de legalább van! Sőőt! Volt is választék. Nem mondom, hogy pont olyan donort választottunk, aki kiköpött a férjem mása, de legalább hasonló!

Olvastam valakinél, hogy sokat segítettek neki a választásnál és tanácsokat is adtak. Na ez nálunk nem így történt!
Egyszerűen bevittek minket egy szobába, felvették az adatainkat, majd kiterítették előttünk a donorok adatait. Volt kb 8-9 magyar és kb 20 dán. Ezek után a hölgy kiment és otthagyott minket, hogy válasszuk ki, amelyik nekünk tetszik! De!!! Például olyanokat se mondott el, hogy a vércsoportra esetleg figyeljünk (már, ha nekünk ez fontos) vagy hogy melyik az a donor, aki legjobban hasonlítana.
Szóval teljesen magunkra maradva választottuk ki a befutót!
Kifizettük és amikor eljön az idő átszállítják a mintát a Hegyre!

Jut eszembe! Ha valaki tudja, mondja már el nekem, hogy egy magán intézményben, ahol fizetsz a szolgáltatásokért, minek kérik el a TAJ számot? Próbáltam megfejteni, de nem igazán sikerült!

És, hogy ez az egész miért kellett?
Nos azért, hogy végre kiderüljön, hogy melyikünk sejtjeivel van probléma. Ha az enyémmel, akkor a megtermékenyülési arány hasonló lesz, mint eddig. Ha viszont a férjemével, akkor sokkal több petesejt fog megtermékenyülni, mint eddig valaha.
Szóval az egészből még nem következik, hogy donoros babánk lesz, ez most egyszerűen "csak" egy lehetőség.

Kíváncsi vagyok...

2012. július 2., hétfő

Egy kis életjel

Gondoltam írok néhány sort, hogy nem vesztem el, nem tűntem el a süllyesztőben! :)

Élek és virulok! Imádom a nyarat, bár ez a bazi meleg már nekem is sok! A medencénkben 32 fokos a víz... pfff....
Gyorsan telnek a napok, sajnos ez az évszak nagyon hamar véget ér és ismét itt a tél, az agyalások időszaka. Na azt nem szeretem!

Megvolt a szokásos éves fősulis "osztálytalálkozónk" Velencén. Azért az idézőjel, mert sajna csak 6-an tudtunk elmenni, de így is jó volt. Teljesen más, mint máskor korábban. Ezt hívhatnám úgyis, hogy Nyugdíjas buli, mert a medencében való riszáláson kívül nem is táncoltunk. Na ez gááááz! Ja és a hab a tortán, hogy nem is ittunk! Eddig ilyen nem fordult elő! Szinte minden évben jókat riszáltunk és vedeltünk valami alkoholt! Fura is volt, de azért jól esett megint eltölteni ha nem is két napot, de majdnem teljes 24 órát a régi osztálytársakkal. Reggel, mint egy nagy (na jó, csak 6 fős) család körbeültük az asztalt, természetesen alvó ruciban, smink nélkül és ez senkit nem zavart. Jókat rötyögtünk és filozofáltunk az élet nagy dolgain.
Úgy döntöttünk, hogy ismétlés a tudás anyja, tehát szeptemberben újabb tali, ugyanott és megpróbálunk már péntek délután lemenni, így két éjszakánk és két napunk lesz együtt! Juhhhééjjjj, már alig várom! Remélem akkor is ilyen szuper időnk lesz!


2012. június 12., kedd

Úúúúristen! Hát hol élünk???

Nagyon-nagyon felháborított ez a cikk, amit az egyik Sorstárs oldalán találtam. Nem tudnám cizelláltan kifejezni most magam, így inkább nem is írok kommentet ehhez a szennyhez!

2012. június 1., péntek

Konzultáció, május 31.

Tegnap voltunk ismét K dokinál. Persze szokásához híven most is elbűvölően kedves volt és mindig felismer, emlékszik ránk. Sajnos... Csak azért sajnos, mert ez még mindig azt jelenti, hogy sikertelenek vagyunk.

Beszélgettünk egy sort, hogy milyen vizsgálatok kellenének még, amik esetleg kiderítenék, hogy miért nem tapad meg egy embrió sem. Volt már terheléses cukor, különböző vér vizsgálatok, genetikai, lapar stb. Most ott tartunk, hogy nincs semmi, amit vizsgálni kellene.
Ami fura volt az az, hogy a sperma donor lehetőségét meg sem említette, pedig egyszer már beszéltünk róla, hogy ezzel kilehetne szűrni, hogy melyikünk sejtjeivel van a probléma. Viszont én nem hagytam magam és rákérdeztem. Persze ki lehet próbálni, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Úgy tűnik, hogy nekem a short protokollok jönnek be, mert ezeknél jobb minőségűek lesznek a petesejtjeim, szóval, ha nekiindulunk, megint így leszek stimulálva, amit nem is bánok, mert kevesebb szuri, kevesebb hormonterhelés.
Kaptunk egy előzetes lombik időpontot szeptember közepére. Vegyes érzelmeket táplálok a dologgal kapcsolatban. Úgy érzem, hogy az eszem azt mondja, hogy most hagyjuk egy kicsit az egészet és pihenjünk, viszont a szívem meg sürgetné a dolgot, hogy haladjunk. Rossz ez a kettősség. Valószínű, hogy úgyis elkezdem majd az augusztusi vérzéssel a fogigátlót, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok és az érzések.

Szóval itt a nyár, ami úgyis nagyon hamar elmegy, mint minden évben, aztán usgyi neki, mert tudom, hogy ez lesz! :))

2012. május 26., szombat

Osztálytalálkozó

Tegnap volt a fősulis osztálytalink. Általában minden évben összejövünk egyszer egy dumapartira és nyár elején kibérelünk egy házat (mindig u.azt) és elmegyünk 2 napra bulizni egyet. Ez 2004. óta így van és csak két év maradt ki. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem az egész osztály jön, csak a "kemény mag". Ez kb. 10-12 ember.
Nagyon vártam már ezt a találkozót, mert ezer éve nem beszéltem senkivel.
Egész jól indult, már az érkezésnél szétröhögtem magam, viszont az első tíz perc után engem úgy megbántott az egyik bunkó csoporttársam, mint még eddig soha senki. Éreztem, hogy befog majd szólni valamit és meg is fogadtam, hogy akkor megmondom neki, hogy egy őstahó. Viszont a meglepetéstől hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Tudom, híztam, nem is keveset. Köszönhető ez a nyugalomnak, hogy megtaláltam életem pasiját, plusz ti is tudjátok, a sok hormonnak, arról nem is beszélve, hogy én is öregszem. Nade ez, hogy ilyet beszól, hogy "te milyen jól néztél ki anno, most meg sírni kell, ha rád nézek".
Na 5 perc után felocsúdtam és elküldtem melegebb éghajlatra amellett, hogy megmondtam, mekkora paraszt.
De most komolyan!!! Hogy lehet valaki ilyen tapintatlan!? Fogalma sincs róla, hogy mi van velem, miken kell keresztül mennem, erre egy ilyen ember, akivel egy évben max. egyszer találkozunk ilyet beszól?!
Aztán elmeséltem neki, hogy mit van a háttérben, akkor bezzeg pislogott nagyokat a köcsög!
Minden jól alakult egészen az utolsó óráig, amikor is ugyanez az ember ismét brillírozott! Az egyik csajjal egy időben mi nagyon jóban voltunk. Napi kapcsolatot tartottunk, jobbára telefonon keresztül. Mindent tudtunk egymás ügyes-bajos dolgairól. Aztán egyszer csak, egyik napról a másikra, hirtelen nem hívott, nem mondott semmit, egyszerűen "szakított" velem, legalábbis én így éreztem. Azt mondta, hogy én rózsaszínben látom a világot és a föld felett lebegek 10 cm-vel és ő ezt most nem tudja átérezni. Fogalmam sem volt, hogy miért tette ezt, majd pár év múlva, rákérdeztem és azt felelte, hogy azért, mert akkor problémái voltak. Mondom miért nem mondtad el nekem, miért nem beszéltél velem hisz barátnők voltunk!? Erre ő, hát mert még magával sem állt szóba. Na ez után a sztori után úgy érzetem, hogy hülyének tart. Nem is nagyon erőltettem a beszélgetést vele. Egyszer szóba hoztam, hogy lombikozni fogunk, de a két nap alatt nem volt időnk beszélgetni! ????? Aztán egy hét múlva írt, hogy jajj-jajj nem tudtunk beszélni. Na hagyjuk!!!!
Szóval az est utolsó órájában mesélem, hogy milyen kár, hogy most elköltözött ez a lány, mert amíg én Anyuéknál laktam, addig ő a város másik felén, most meg odaköltözött 5 percre, viszont én lakom a másik végében! Erre bunkókám, miért találkoznátok, ha A. hülye picsának tart!?
Na ez megragadt bennem és írtam A-nak egy levelet. Most épp azon húztam fel magam, hogy a fényképeket átküldte a buliról, de válaszolni, nem válaszolt. Ő is bunkó lenne??? :))))

2012. május 11., péntek

Nyugalom

Azért nem írok mostanában, mert szerencsére nem történik semmi különös! Hála az égnek mindenki jól van, senki nem megy kórházba és az idő is gyönyörű!
Űzöm a kedvenc hobbijaimat: kertészkedek, járok tornára, olvasgatok és a férjem szavaival élve élménykocsikázok, amikor jövök haza és jó idő van. :)

A gyerek téma most úgy érzem, hogy a kánikula ellenére is jegelve van nálunk. Május végén megyünk K dokihoz, de addig azt hiszem nem hozom fel a témát! Nyáron mindig könnyebb. Sok mindent lehet csinálni itthon és az ember lányának kevesebb az ideje a neten böngészni és gondolkodni.
Egy szó, mint száz, jól vagyunk!

2012. április 28., szombat

Adimet

A helyzet az, hogy jön a négy napos ünnep és nekem elfog fogyni az Adimetem. Már régóta gondolkodom, hogy kell-e ez nekem egyáltalán?! Tőle egy, dekát sem fogytam, pedig állítólag kellett volna és változtak az IR-rel kapcsolatos nézetek is. Most már más értékekkel dolgoznak az orvosok, mint pl egy évvel ezelőtt.
Ami tavaly gyógyszeres IR volt, az ma már sima diéta és mozgásos IR. Persze a gyógyszer adása függ attól is, hogy melyik dokihoz megy el az ember. Van egy sztárdoki, aki szerintem még a rendelője előtt elhaladóknak is adna, korra és nemre való tekintet nélkül. Ebben megegyezik a véleményünk az én sztárdokimmal is! :)
Szóval lényeg a lényeg, hogy tegnap felhívtam és elmeséltem neki, hogy nem fog kitartani a bogyó jövő hétig. Mondta, hogy ő szívesen ír nekem, mire én megkérdeztem, hogy tényleg kell-e ez nekem?! Felsoroltam az érveimet és végül abban maradtunk, hogy abbahagyhatom a szedését!
Fura lesz, de azért örülök neki!
Mindig is voltak fenntartásaim ezekkel a metformint tartalmazó gyógyszerekkel kapcsolatban, hisz nem vagyok cukorbeteg. A családban előfordult a 2 típusú, így lehet, hogy idős koromra én is az leszek. Na mármost, ha most szedem ezeket a bogyókat, akkor mire odajutok, hogy tényleg kellene, addigra már lehet, hogy csak az inzulin marad hatásos számomra. Ez persze csak az én okfejtésem, nem vagyok orvos, lehet, hogy tök hülyeség, amit írtam. Viszont így kicsit nyugodtabb leszek és ez jó!

2012. április 21., szombat

Irígység

Nem tehetek róla, egyszerűen utálok minden terhes nőt!

Történt ugyanis, hogy egyik kolléganőm (már van egy gyereke és kb. egy éve "gyártják" a másodikat) mellett üldögéltem, így óhatatlanul hallottam a beszélgetését egy másik kolléganővel, hogy egyik percben hánynia kell, másik percben meg felfalna mindent. Én viccesen közbeszúrtam, hogy: Biztos terhes vagy! Erre ő: Igen az. Na bumm. Innentől kezdve meg sem szólaltam, mert megkondult az utálatjelző harang a fejemben. Utálom. De leginkább csak rohadt irígy vagyok, hogy ő ágyban, párnák közt vagy a konyhaasztalon - tök mindegy -, teherbe tud esni, én bezzeg már lassan 4 éve várok a csodára és kifizettem egy valag pénzt mindenféle vizsgálatokra, kezelésekre, gyógyszerekre és még a nőgyógyászati asztalon, ultrahanggal vezérelve sem tudok megtermékenyülni, az időtényezőről nem is beszélve!

A másik vesszőparipám - talán sokan már tudjátok -, az a lombikos sorstársak rinyálása, akiknek már van legalább egy gyerekük és a "tesóprojektben" vannak. Na ettől is a falra tudok mászni!
Örüljön, hogy van már egy gyereke! Nekem egy sincs!
Azzal, hogy ők ismét beállnak a sorba, megint nekünk lesz hosszabb a várólista és öregszünk hipergyorsasággal, gyermektelenül, míg nekik már ott a trónörökös.
Esküszöm hoznék egy olyan szabályozást, hogy a még gyermektelen pároknak elsőbbségük van a már gyerekesekkel szemben. Azt hiszem ez így lenne igazságos. Miért én szívjak állandóan és várjak fél éveket miattuk?!

Sokat gondolkodtam, hogy ezeket a gondolatokat nyilvánosságra hozzam-e, de ma úgy érzem, hogy kellőképp bunkó hangulatban vagyok - és még a FC Barcelona is kikapott -, szóval leírtam, vállalom, ez vagyok én! Ennyi...

2012. április 17., kedd

Fitness Fiesta

Jajj teljesen belelkesültem erre a rendezvényre! Már tavaly is volt, de azon én nem vettem rész. (hogyan is, amikor nem jártam a konditerembe) Azt mondják a csajok az edzésen, hogy nagyon jó volt, jól érezték magukat.
Megint Siófokon rendezik meg egy parti szállodában és 3 napos lesz. Egész nap mindenféle órákkal, sőt még éjszakai fitness is lesz és akinek van ereje még a Palace-ba is elmehet csörögni egyet! :D
Tavaly annyi órát látogattak a barinőim, hogy még a Balcsiba se fürödtek.
Jó lenne, ha jó idő lenne, ami azért Pünkösd körül nem garantált.

Úgy tűnik, hogy a május vége jól alakul majd számomra. Ez a fitness buli, aztán rá pár napra konzi K dokival (feltéve, ha tudok majd járni... :) ).

2012. április 14., szombat

Újra meló

Hát ez a nap is eljött! Vissza kell térjek a munkába! Persze egyrészről örülök, hogy van hova, másrészt meg egyáltalán semmi kedvem ennyi ember között lenni. Nincs kedvem a piszlicsáré problémákhoz.

Én balga azt képzeltem, hogy majd 2-3 év múlva megyek csak vissza és mensizni is csak egy év múlva fogok. Nem jött be...

Holnap munka! (Igen, vasárnap!) Brrrr...

2012. április 11., szerda

Élet a negatív teszt után

Valahogy ez a lombik most nem viselt meg annyira, mint ez előzőek. Értem ezt testileg és lelkileg egyaránt. Most nem híztam el (amúgy is kövér vagyok :) ), a hasam csak a punkció napján fájdogált, másnaptól szinte semmi bajom nem volt.

Elég jól vettem a sikertelenséget annak ellenére, hogy most is nagyon bíztam a babákban és hittem, hogy sikerül, csak néha-néha inogott meg a hitem. Rosszul esett, hogy megint nem volt kegyes hozzánk az a Valaki/Valami, akin/amin múlott a baba és amikor ET+11 napon megláttam a barnázást, az is.
Másnap megjött normálisan.

Hát ez a Crinone mennyire undorítóan tud kiürülni ilyenkor! Szerintem másnál is így van, csak nem írják le vagy nem mondják el vagy lehet, hogy én vagyok ennyire selejtes?
Szóval azok a gambik, amik ilyenkor már nem fehérek... brrrrr de undi! Reggel (mensi napján) meg is "szültem" az utolsó hatalmas darabot! :)

Kedden hívtam K dokit is a hogyan tovább miatt. Brutál nehezen értem el, szerintem hatalmas felfordulás volt az Intézetben az ünnep miatt. Délután végre sikerült vele beszélnem és megállapodtunk egy május 31-ei időpontban, hogy az ő szavaival éljek, összedugjuk a fejünket! :)
Azt hiszem tudom miről lesz szó, hogy minek kell lennie a következő lépésnek, ezt egyelőre nem írom le, mert nehéz feldolgozni, bár már kezdek beletörődni és próbálom szoktatni magam a gondolathoz.

2012. április 9., hétfő

Miért??? (ET+11)

Miért pont mi? Miért szivat minket ennyire az Élet? vagy Sors? vagy akármi?? Ez volt az ötödik beültetésünk és ebből a sok kis életkezdeményből még egyetlen egy sem tudott megtapadni! Kinyírtam már 11 embriót! Tömeggyilkos vagyok!

Mit csinálok rosszul? Volt már, hogy pihentem, csak a legfontosabbakat csináltam meg itthon. Aztán volt, hogy éltem az életem normálisan, kímélő üzemmódban, most meg sportoltam is, elvoltam, nem idegeskedtem, pozitívan gondolkodtam, "beszélgettem" a gyerekekkel, sőt még a Nap energiáját és az Univerzumét is magamba szívtam. (Tiszta hülye vagyok!)  Egyik sem jött be! Lehet, hogy legközelebb tényleg végig kéne feküdni az egészet? De akkor a dokim miért mondja folyton, hogy mozogjak? Én már nem értek semmit!
Nem tudom mit kéne másként csinálni!

Hogy miért írtam mindezeket? Ma délután már elkezdtem barnázni, brutál görcsök közepette! Nálam sajnos ez már a jele a mensinek, ami szerintem a holnapi nap folyamán megérkezik. Utálom!!!
Tegnap már gyanús volt, hogy elfogott az édességfalási roham. Most már tudom, nem véletlen...

Köszönöm mindenkinek a bíztatást, drukkolást, de sajna ez most nem jött össze nekünk! Ne menjetek messzire, mert a következőnél is számítok rátok!!! Köszönöm, hogy vagytok!!!

2012. április 7., szombat

Állítólag...

Nem tudom, hogy tényleg igazak-e a következő állítások, azért bemásolom ide nektek is, hogy legyen mit olvasnotok! ;)

Mi történik az ET után, hogyan fejlődik az embrió:

3 napos transzfer
1 nappal a transzfer után. . . a pre-embrió növekszik és fejlődik
2ntu. . . a pre-embrió blasztocitává alakul át
3ntu. . . a blasztocita kiszabadul a burkából
4ntu. . . a blasztocita a nyálkahártyához cuppan
5ntu. . . a beágyazódás elkezdődik, a blasztocita elkezdi beásni magát a nyálkahártyába
6ntu. . . folytatódik a beágyazódás
7ntu. . . a blasztocita teljesen beágyazódott és külön van már placenta sejtje és embrió sejtje
8ntu. . . a placenta sejtjei elkezdik a véráramba küldeni a hcg-t
9ntu. . . még több hcg választódik ki az embrió fejlődésével
10ntu. . . még több hcg választódik ki az embrió fejlődésével
11ntu. . . a hcg szint már elég magas ahhoz, hogy a vizeletből megállapitható legyen a terhesség

5 napos (blaszto) transzfer
1ntu. . . ezen a napon szabadul ki a blasztocita burkából
2ntu. . . a blasztocita hozzá cuppan a nyálkahártyához
3ntu. . . a beágyazódás megkezdődik a blaszto elkezdi beásni magát
4ntu. . . a beágyazódás folytatódik, a blaszto egyre mélyebbre ássa magát
5ntu. . . befejeződik a beágyazódási szakasz külön sejtjei vannak a placentának és az embriónak
6ntu. . . a placenta sejtek megkezdik a hcg kiválasztást a véráramba
7ntu. . . még több hcg termelődik az embrió fejlődésével
8ntu. . . . hcg termelődés folytatódik
9ntu. . . a hcg szint már elég magas, ahhoz, hogy a vizeletből megállapitható legyen a terhesség

Mondjuk az, hogy a 11. és a 9. napon már elég magas a hcg értéke a vizeletből való kimutatásra... hááát ezzel nem biztos, hogy egyetértek, mert sok esetről hallottam már, hogy még a 14. napon sem volt meg a két csík, aztán 9 hónap múlva megszületett a baba. Persze gondolom ez nagyban függ a teszt minőségétől, érzékenységétől is és az egyéntől is!

2012. április 5., csütörtök

Pitypang fitness

Azt hiszem K doki büszke lenne rám, mert abszolút kimerítem a "mozogni, mozogni, mozogni" tanácsát. :)

Kedden és ma is voltam spinningelni, nagyon jól esett. Legalább ebben az egy órában, plusz a jövés-menés, nem agyalok. Komolyan, ebben az egész lombikos dologban ez a két hét a legrosszabb és legidegőrlőbb!
Nekem még egy hetet kell(ene) várnom az eredményre. Egyelőre nem döntöttem el, hogy csütörtök helyett kedden teszteljek-e, de nagyon valószínű, mivel csütörtök már munkanapom lenne, ha nem lennék babás!
Arra is gondoltam, ha nem mutat a teszt semmit, akkor felmegyek egy hcg vérvételre. Csak úgy utálom hallani, hogy sajnos nem sikerült!
Na de most, sikerülnie KELL!!!

A mozgáshoz visszatérve, Z-vel két napja a kutyatejeket irtjuk a fűből! Nem mondom bazi sok van, szerintem soha nem érünk a végére vagy, ha igen, nem marad fű! :D
Azért a hajolgatást, görnyedést nem viszem túlzásba! No para! ;)

Úgy döntöttem, hogy holnap elmegyek K2 Hikingra, legfeljebb, ha nagyon nehéznek találom, akkor leállok. Ennyi... :)


2012. április 2., hétfő

Sorstársaknak

Drága Sorstársaim, akiknek szintén múlt hét végén költöztek be a pocijukba a babócák! Ne idegeskedjetek, próbáljatok meg nem aggódni! Tudom nagyon-nagyon nehéz, mert én is úgy érzem egyik pillanatban, hogy tuti meglesz és bíztatom a bogyóimat, hogy ágyazódjanak be szépen, fészkelődjenek, ahogy a kedvük tartja, de a másik pillanatban meg eszembe jut, hogy mi van, ha ez sem sikerül!?

Drága Kretty! Ne légy ennyire pesszimista! Tényleg még csak 3 nap telt el! Ez a hasfájás bármi lehet! Ne add fel!!!! Drukkolok nagyon!!!

Pocilakó! A székrekedés nálam is megvan, a progitól érzékeny a mellem,ami már múlófélben van, de megpróbálok nem a tünetekre figyelni! Rohadt nehéz! Neked is drukkolok!!!

KITARTÁS CSAJOK MINDANNYIUNKNAK!

2012. március 31., szombat

Ez a szél...

már borzasztó! Iszonyú, ahogy fúj, kedvem sincs kimenni ebben az időben, viszont így a lakásba vagyok zárva. Azért ma annyi időre kimentem, amíg befejeztem a sárgabarackfáim megmetszését. Ne gondoljatok nagy munkára, hisz még gyerek fák. A magasabban lévő ágak levágásához Z segítségét kértem és akkor is, amikor a régi madárfészkeket kellett kiszedni a pincelejáró magasan lévő ablakából. Mondanom sem kell, hogy most tiszta fészek a hajam. Még most is potyog belőlem az afrik! :) 

Ma jó kis késő esti programunk lesz! Megyünk a Deák térre metróalagút látogatásra. Tök jó lesz! Egyszer már voltam lennt, de akkor az óvóhelyeket mutatták meg, most meg szellőzőalagutak, szerelőaknák, mozgólépcső gépház stb. és a végén - persze üzemzárás után -, átsétálunk az Arany János utcai megállóba!

2012. március 29., csütörtök

Juhhhéééé, szinte hihetetlen... :)

Nagy meglepetés fogadott a Hegyen, amikor behívott K doki, hogy a transzfert megbeszéljük. 3 bogyócskánk lett!!! :D Megnéztem őket a mikroszkóp alatt, mind különböző fejlődési stádiumban volt, de olyan jó volt őket bámulni, aztán beköltöztek a pocimba!

Jó kis társaság verődött ma össze a punkciósokból és belőlem (a többi ET-s lány nem volt túl beszédes). Végigdumáltuk a fél óra pihenőmet, a végén Emike még meg is kérdezte, hogy akarok-e menni, mert nem muszáj, maradhatok még dumcsizni. :)) Azért én inkább eljöttem, bár a férjem ma nem tudott velem jönni, mert dolgoznia kellett. Sebaj, így a hazafele utat végigénekeltem a kis bogyóimmal! :)) Azt azért hozzáteszem, hogy kocsival voltam, még mielőtt azt hiszitek, hogy teljesen bekattantam! :)
Szóval most öröm és bódottág van és remélem így is fog maradni, amikor két hét múlva tesztelnem kell!

2012. március 28., szerda

Talán...

Ma is csak nehézségek árán tudtam felhívni az Intézetet, főleg a labort. Kétszer kellett megint visszatelefonálnom! Komolyan mondom, ilyen még soha nem volt, hogy megkértek volna, hogy hívjam fel őket később. Amikorra mondta K doki, hogy hívjam a biológust, addigra mindig tudtak infókat mondani. Nah mindegy, nem is ez a lényeg, hanem....!!! Az egyszem bébink osztódik és lehet, hogy felzárkózik még egy babuci mellé. Ő a mi kis küzdőnk! Nagyon-nagyon drukkolok nekik, hogy minden rendben legyen!
Holnap fél 12-re kell mennem a Hegyre és akkor visszakapom őket! Remélhetőleg mindkettejüket!!! :))

2012. március 27., kedd

Utálom az egészet!

Nekem ebből már elegem van! Miért van az, hogy szépen megnövesztgetem a 11 sejtemet, egy hónapig minden nap hasba szúrkálom magam, mintha ez lenne a hobbim, aztán mire végre a 4. hívásomra felveszik a telefont, közlik, hogy egy, azaz egy darab embriónk van!?

Nem bírom ezt már, miért kell ezen átmennem? Tettem valami nagyon-nagyon rosszat az életemben, ami miatt bűnhődöm?

2012. március 26., hétfő

Punkció 4.

Hát megvolt ez is. A vénámat megint csak másodjára sikerült eltalálnia a lánykának. Van egy idősebb nő, aki simán elsőre betalál, de ez a fiatalabb a múltkor is bénázott kicsit. Amúgy kedves volt. :)

11 darab petesejtem lett. :D
Ez tök jó! Nem sok, nem kevés, pont jó szám!

Most valahogy nehezebben tértem magamhoz, mint szoktam. Amikor Emike elengedett még igencsak kóválygós volt a fejem, de muszáj volt mennem, mert sokan voltak és aggódtam, mert Z-t visszahívták egy második katonaadásra is. Ettől kicsit megijedtem, hogy mi lesz, ha nincs benne egyetlen élő és mozgó spremium, akkor hiába szúrkáltam magam egy hónapig és veszendőbe megy 11 darab petikém...
Ezt nagyon nem szeretném!

Persze K doki megint egy tündérfiú volt. :) Amikor bementünk hozzá, mondta, hogy megjöttek a nap hősei. Na ez nem kellett a férjemnek, mert amúgy is kivolt egy kicsit. Elmondtuk, hogy mi a szitu és gyorsan átment a biológusokhoz, hogy megnézze mi a helyzet. Visszatérve aztán megnyugtatott minket, hogy rendben lesz minden és én hiszek neki!!! :))

Nagyon drukkolok a sejtecskéinknek, hogy szépen összejöjjenek és holnap szép számot halljak a telefonban, nem úgy, mint legutóbb!

Drága kis bogyóim, küldöm az energiákat nektek!!! Ügyesek legyetek! :)

2012. március 23., péntek

Tüszők

Többször éreztem a napokban, hogy feszít a hasam, de én naív azt hittem, hogy csak a barna maci akar kijönni. (Bocs!) Miután mostanság hasmenéses állapotban leledzem, így ma végre rájöttem - milyen okos vagyok :)) -, hogy a tüszőim feszítik a hasam. Ez egy kicsit gáz, mert még két napom van a leszívásig!

Voltam K2 Hiking-en, baromi nehéz volt, nagyon-nagyon elfáradtam a végén meg már aggódtam, hogy nem ártok-e ezzel a megterheléssel az érő petikéimnek?! Aztán eszembe jutott drága doktorom állandó felszólítása: Mozogni, mozogni, mozogni, úgyhogy megnyugodtam.

Holnap este 10-kor kell beadnom az Ovitrelle-t, ami majd hétfő reggelre megrepeszti a tüszőimet!

Nagyon bízom a sikerben! :)

2012. március 21., szerda

Uh

Megejtettem a látogatást K dokinál. Nagyon kedves volt, mint mindig. :) A jobb oldali petefészkemet megint nehezebben találta meg, rám is szólt, hogy hova dugtam.
A lényeg, hogy minden oké, növögetnek a tüszők, mindkét oldalról sorolt fel 4-5 darabot.
Nagyon meglepődtem, hogy már hétfőn menni kell a leszívásra. Persze az EKG és a vérvételi papírjaim még sehol, holnap majd berobogok az SZTK-ba és megcsináltatom mindkettőt! Remélem nem lesz cirkusz megint amiatt, hogy elakarom hozni őket.

Apu is jól van, olyan, mint a borzalmas szombat előtt volt. Nagyon örülök neki! Holnap is eljön velem a csapolásra, ahogy ma az autószerelőhöz, mert végre a kocsimat is megcsinálták. Kiderült, hogy rossz volt az alakatrész, amit újonnan vettünk.

2012. március 20., kedd

Szép nap volt

Jajj, annyira örülök! Ma délelőtt bementünk Apuhoz és pont jött a doki, Anyu gyorsan meg is kérdezte, hogy mikor jöhet haza Apukám. Nagy szerencsénk volt, mert délután haza engedték! Olyan jóóóó!
Már tegnap is sokkal-sokkal jobban volt és ma is, bár azt mondta, hogy tegnap valahogy még jobban volt.
Semmi extrát nem mondott a doki, csak azt, hogy ez már a kor, plusz még elkapta ezt a szart, amit mostanság mindenki és lázas volt és ugyebár nem is ivott szinte semmit napokig.
Sajnos Apukám sem 20 éves már... A lényeg, hogy itthon van és jól van és azt mondta, hogy fog eleget inni és mozogni is!

Remélem a holnapi is ilyen szép nap lesz! Megyek fel a Hegyre uh-ra!

2012. március 18., vasárnap

Ez már nem igaz!!!

A tegnapi nap elég eseménytelenül indult, azt leszámítva, hogy brutál fejfájással ébredtem és még órák múlva is alig akart elmúlni!

Dél körül elmentünk Z-vel bevásárolni, már épp indultunk haza, amikor Anyu hívott, hogy Apu rosszul van. Azt mondta, hogy reggel óta nem tudott kikelni az ágyból, ha felült, akkor, mint egy krumplis zsák vissza is dőlt. Valahogy kivánszorogtak a lépcsőig, hogy lemennek reggelizni, de Apu fel se tudott állni és nem is kommunikált, ezért Anya kihívta a mentőket. A bátyám is és mi is autóba pattantunk és már mentünk is hozzájuk. Mire mi odaértünk, Apu már a mentőben volt és infúziót kapott! Aztán, ami ezután jött az túl megy minden határon!

Ezt a magyar egészségügyet legszívesebben nem is nevezném egészségügynek! Amikor bevisznek egy beteg embert, azok ott, akik orvosnak merik nevezni magukat, szimplán leszarják, hogy mi van vele. A mentő úgy ítélte meg, hogy a neurológiára viszik (Árpád kórház), hisz szinte semmit nem kommunikál, csak bólogat és nemet int, de látszódott, hogy egyáltalán nincs képben! Erre az otthani hülye kurva, bocs, de mást nem tudok mondani, "megvizsgálja" majd közli, hogy nem neurológiai tünet, vigye át a mentő a Károlyi kórházba.
Ismétlem nem lehetett vele beszélni, semmire nem adott választ, magatehetetlenül feküdt és nem mellesleg tök lázas volt. A másik kórházban kapott egy ágyat és kb ennyi történt. Nem tudom már hány órai rimánkodás után végre jött a doki és megvizsgálta tüzetesebben, mert csak mondtuk neki, hogy Apu nem ilyen és nem gyagyás, tud beszélni, csak most valami baja van. Na végre írt egy papírt, hogy kér egy azonnali CT vizsgálatot. Na ehhez megint vissza kellett vinni az Árpádba! Kb 2 perc kocsival! A mentő még 3 óra múlva sem ért oda. Na addigra már elborult az agyam és kértem nézzenek utána, hogy mi van, hisz fél 6 óta várunk és akkor már fél 9 is elmúlt. A harmadik telefonhívásuk után végre megérkeztek Apuért és átvitték megvizsgálni. Anyu is elkísérte, neki meg beszóltak, hogy milyen érdekes, hogy a hozzátartozó kérésére CT-zik meg a beteget! Hát a jó büdös k.... anyátok!!! Ezért fizetjük ezt a rohadt-tetves tb-t egész életünkben, hogy amikor szükség van egy vizságlatra, akkor nem akarják megcsinálni??!!!

Este 9 után értek vissza, de persze csak egy darab cd-vel, mert a kiértékelést sajnos nem sikerült megcsinálni! Nem is értem miért akadok ki ezen, hisz egy rohadt lázmérőért is órákat kellett könyörögni. Mikor végre megmérték Apu lázát, kiderült, hogy majdnem 39 fokos! Na ezután végre kapott lázcsillapítót, meg valami antibiotikumot, meg lefolyattak két zacskó infúziót is. Estére sokkal jobban lett, de olyan gyenge még mindig, hogy egyedül fel sem tud ülni, de legalább már beszélget és többnyire tudja, hogy mi a helyzet.

Nem akarom elhinni, hogy már megint ez történik. Nagyon-nagyon remélem és bízok benne, hogy hamarosan megerősödik Apa és pár nap múlva hazahozhatjuk, mert ott le se szarják, hogy mi van a betegekkel!

Ez a nagy magyar eü!!! Hányok...

2012. március 16., péntek

Jön a Gonal F

Reggel megejtettük a vérvételt a Hegyen. Mondta a nővérke, hogy majd másfél óra múlva hív az ügyeletes orvos (ilyen is van? :) ), hogy milyen lett az eredményem és hogyan tovább. Nem igazán bíztam ebben, de tényleg így történt. Sz doki hívott, kedvesen bemutatkozott és közölte, hogy jók az eredményeim és indulhat a Gonal és a Suprefactot negyedre kell visszavenni, úgyhogy mától az adagom 1/4 Suprefact, plusz 112,5 Gonal F.

Megírtam K dokinak az eredményt, mert megkért rá. Sajnos szám szerint nem tudtam tájékoztatni, mivel nekem sem mondták meg. Rögtön visszahívott! Komolyan csak ámulok-bámulok, hogy milyen kedves!
Megkérdezte, hogy mennyi az annyi! Mondom nem tudom, mert nekem sem mondták meg, csak annyit, hogy jó lett! Mondta, hogy majd uh-ra be kéne mennem pénteken, de végül kiegyeztünk egy szerdában, mert pénteken dolgozom.
Ahogy hallottam a hangján ő sincs a toppon! Szegényke, pedig azt hittem, hogy végre kipihenheti magát a 4 nap alatt. Úgy látszik nem csak mi szívtuk meg ezt a cart!

Egy szó, mint száz, jön a kis kedvencem!!! Gonálka! :)))



2012. március 15., csütörtök

A gyógyulás útján

Úgy tűnik, hogy talán a hét végére meggyógyulok! :) Nem mondom, hogy szuper formában vagyok, de sokkal jobban, mint tegnap és előtte. Remélem ma már a láz, sőt még a hőemelkedés is elkerül!
Borzasztó volt! Előző éjszaka már majdnem végrendelkezni kezdtem! Tudom, hogy hülyén hangzik egy lázas állapot miatt, de én valahogy brutál nehezen viselem! A lényeg, hogy múlófélben ez a szarság!

Holnap megyek fel a Hegyre E2 és LH vérvételre. Igaz, hogy hétfőn kellett volna, de képtelen voltam rá, plusz nem akartam a leendő kismamikat és már áldott állapotban lévő sorstársaimat összefertőzni. Beszéltem a dokimmal, azt mondta, hogy nem probléma, ha csak pénteken megyek. Sajnos ő nem lesz bennt (végülis megérdemel egy kis pihenést!), de majd küldjem el neki sms-ben az eredményt! Remélem válaszolni is fog rá! Utálok így zavarni embereket a szabadnapjukon, de muszáj lesz!

2012. március 13., kedd

Láz

Sajnos én is elkaptam ezt a cart a férjemtől. Tegnap már lázas is voltam és nagyon rosszul éreztem magam. Egész éjjel tüzelt a testem, alig vártam, hogy végre reggel legyen. Szétszakad a torkom, ha köhögök a légcsövem iszonyúan fáj a többiről nem is beszélve. Utálok beteg lenni és ez a lehető legrosszabbkor jött! Tegnap kellett volna mennem E2 és LH vérvételre, de képtelen voltam felmenni és nem is akartam mindenkit szétfertőzni. Ha jobban leszek, akkor majd holnap felcsattogok. Muszáj lesz valahogy elvergődnöm oda!

2012. március 11., vasárnap

Mi lesz így?

A férjem 4. napja lázas beteg. A tünetei abszolút influenzás tünetek, de az ügyeletes orvos azt írta a papírjára, hogy heveny bronchitis. A torka is nagyon fáj, néha köhög, de akkor iszonyú csúnyán, fájtak a végtagjai és még a fején a bőr is! Szegénykém. Csütörtök óta alig alszik valamit az éjszakák folyamán.
Aggódom, hogy a lázas állapot miatt a doki leállítja a stimut. Valakinek volt már ilyen tapasztalata vagy hallott már ilyesmiről???

Én nem kaptam el tőle és nem is áll szándékomban. Rólam annyit, hogy tegnap délután elkezdett fájni a derekam, de nem úgy, mint amikor meghúzza az ember, hanem úgy, mint amikor valami bevan gyulladva. Egész éjjel szenvedtem, mert már az egész hátam fájt, égett, aztán már előre is kisugárzott. Hajnalban kellett volna mennem dolgozni, de egyszerűen nem volt erőm hozzá. Felegyenesedni sem bírtam a fájdalomtól. A paplan alatt meg csatakosra izzadtam. Nem tudom mi a franc volt, de ahogy jött, úgy múlt el. Bevettem egy Panadolt és - undi leszek, bocs - kivettem a tampont. Arra gondolok, hogy lehet, hogy ez utóbbi miatt voltak ezek a tünetek? 

Tök szívás az egész, mert egy nap miatt nem akarok az orvoshoz menni, remélem, hogy a főnököm megértő lesz és inkább szabit ír erre a napra. Drukkoljatok légyszi! :)