"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2012. május 26., szombat

Osztálytalálkozó

Tegnap volt a fősulis osztálytalink. Általában minden évben összejövünk egyszer egy dumapartira és nyár elején kibérelünk egy házat (mindig u.azt) és elmegyünk 2 napra bulizni egyet. Ez 2004. óta így van és csak két év maradt ki. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem az egész osztály jön, csak a "kemény mag". Ez kb. 10-12 ember.
Nagyon vártam már ezt a találkozót, mert ezer éve nem beszéltem senkivel.
Egész jól indult, már az érkezésnél szétröhögtem magam, viszont az első tíz perc után engem úgy megbántott az egyik bunkó csoporttársam, mint még eddig soha senki. Éreztem, hogy befog majd szólni valamit és meg is fogadtam, hogy akkor megmondom neki, hogy egy őstahó. Viszont a meglepetéstől hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Tudom, híztam, nem is keveset. Köszönhető ez a nyugalomnak, hogy megtaláltam életem pasiját, plusz ti is tudjátok, a sok hormonnak, arról nem is beszélve, hogy én is öregszem. Nade ez, hogy ilyet beszól, hogy "te milyen jól néztél ki anno, most meg sírni kell, ha rád nézek".
Na 5 perc után felocsúdtam és elküldtem melegebb éghajlatra amellett, hogy megmondtam, mekkora paraszt.
De most komolyan!!! Hogy lehet valaki ilyen tapintatlan!? Fogalma sincs róla, hogy mi van velem, miken kell keresztül mennem, erre egy ilyen ember, akivel egy évben max. egyszer találkozunk ilyet beszól?!
Aztán elmeséltem neki, hogy mit van a háttérben, akkor bezzeg pislogott nagyokat a köcsög!
Minden jól alakult egészen az utolsó óráig, amikor is ugyanez az ember ismét brillírozott! Az egyik csajjal egy időben mi nagyon jóban voltunk. Napi kapcsolatot tartottunk, jobbára telefonon keresztül. Mindent tudtunk egymás ügyes-bajos dolgairól. Aztán egyszer csak, egyik napról a másikra, hirtelen nem hívott, nem mondott semmit, egyszerűen "szakított" velem, legalábbis én így éreztem. Azt mondta, hogy én rózsaszínben látom a világot és a föld felett lebegek 10 cm-vel és ő ezt most nem tudja átérezni. Fogalmam sem volt, hogy miért tette ezt, majd pár év múlva, rákérdeztem és azt felelte, hogy azért, mert akkor problémái voltak. Mondom miért nem mondtad el nekem, miért nem beszéltél velem hisz barátnők voltunk!? Erre ő, hát mert még magával sem állt szóba. Na ez után a sztori után úgy érzetem, hogy hülyének tart. Nem is nagyon erőltettem a beszélgetést vele. Egyszer szóba hoztam, hogy lombikozni fogunk, de a két nap alatt nem volt időnk beszélgetni! ????? Aztán egy hét múlva írt, hogy jajj-jajj nem tudtunk beszélni. Na hagyjuk!!!!
Szóval az est utolsó órájában mesélem, hogy milyen kár, hogy most elköltözött ez a lány, mert amíg én Anyuéknál laktam, addig ő a város másik felén, most meg odaköltözött 5 percre, viszont én lakom a másik végében! Erre bunkókám, miért találkoznátok, ha A. hülye picsának tart!?
Na ez megragadt bennem és írtam A-nak egy levelet. Most épp azon húztam fel magam, hogy a fényképeket átküldte a buliról, de válaszolni, nem válaszolt. Ő is bunkó lenne??? :))))

2012. május 11., péntek

Nyugalom

Azért nem írok mostanában, mert szerencsére nem történik semmi különös! Hála az égnek mindenki jól van, senki nem megy kórházba és az idő is gyönyörű!
Űzöm a kedvenc hobbijaimat: kertészkedek, járok tornára, olvasgatok és a férjem szavaival élve élménykocsikázok, amikor jövök haza és jó idő van. :)

A gyerek téma most úgy érzem, hogy a kánikula ellenére is jegelve van nálunk. Május végén megyünk K dokihoz, de addig azt hiszem nem hozom fel a témát! Nyáron mindig könnyebb. Sok mindent lehet csinálni itthon és az ember lányának kevesebb az ideje a neten böngészni és gondolkodni.
Egy szó, mint száz, jól vagyunk!