"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2011. november 30., szerda

Has-szurka

Ma délután fura késszúrás szerű nyilallásokat éreztem a hasamban. Nem akarom nagyon beleélni magam semmibe, mert végül is ez bármi lehet, de remélem, hogy a kiskölök csinálja odabennt!

Sokszor elképzelem, hogy jövőre nagy hassal sétafikálok és nyár végén már tologatom a babakocsit! Állítólag ez a hozzáállás is sokat segít! Hát rajtam ne múljék, én megteszek mindent az ügy érdekében! Éjszaka, amikor nem tudok visszaaludni, akkor is ilyesmiket vizualizálok, hátha bejön ez a bevonzás, avagy a TITOK.

2011. november 29., kedd

Érzések

Nem tudom eldönteni, hogy azért fáj a hasam, mert még mindig nem rendeződött teljesen a székrekedéses problémám vagy azért, mert valami történik odabennt, mármint baba fronton és nem barna maci terén. :)) Biztos csak én vagyok ilyen béna, de nem tudom megkülönböztetni. Mások basszus még azt is megérzik, hogy mikor van peteérésük, én még most se tudok különbséget tenni a hasfájások között. Gáááz vagyok.

Amúgy nem igazán adok semmiféle tünetre, ha egyáltalán vannak. Ha vannak az se jelent semmit és ha nincsenek az se! Na ezt jólmegaszondtam! :))

Szóval várok, csak várok!

Remélem hétfőn csodaszép zebrás teszttel örvendeztetem meg magunkat! Ha nem..., jöhet a diliház!!! :)

2011. november 27., vasárnap

Semmi tünet

Az ég-világon semmi tünetem nincs, megfogadtam, hogy nem szugerálok magamba semmit.
A brutál székrekedés okozta hascsikarás, fájdogálás, püffedtségérzésen kívül más nincs.

Azon is gondolkodtam, hogy beleülök egy kád vízbe, mert jól esne, tudom, hogy sokan nem ajánlják a fürdőzést, de ha egy nő teherbe esik, négy hetes koráig tuti nem tudja, hogy babát vár és teljesen ugyanolyan életet él, mint azelőtt! Sőt sokan, még utána is fürcsiznek és semmi bajuk nem lesz!
Na majd még meggondolom... :)

2011. november 24., csütörtök

Telnek a napok

Szerencsére elég gyorsan telnek a napok, nem úgy, mint az előző beültetés után. Na akkor csak vánszorogtak és állandóan az eredményen agyaltam. Most szerencsére van elég program, persze direkt így alakítottam és a sógornőm is itthon van, így néha vele is tudok menni ide-oda.

Amúgy semmi tünetem nincs. Néha fáj a hasam, de ez lehet, hogy attól is van, hogy hétfőn voltam utoljára nagy wc-n. Brrrr...

Ma voltam a barinőmmel (L) shoppingolni, így tök jól telt a nap, főleg, hogy reggelre szép fehér lett mindent. Na nagy hó nem esett, csak épphogy, de így is csudaszép minden! Szóval jókedvűen telt el ez a nap is. Ééééés... még vonatoztam is, mert azzal mentünk be a Köki terminálba! Wooow... :D

2011. november 21., hétfő

Megyünk a gyerekekért! :))

Fél órája telefonáltam az Intézetbe, hogy mi van az embrióinkkal. Azt mondta a hölgy a telefonban, hogy minden rendben velük, 13 órára várnak minket a visszaültetésre!

Jajj, annyira örülök és bízok bennük, hogy mindketten jól vannak és semmi más vágyam nincs, ami a Karácsonyt illeti, csak az, hogy addigra már valaki vagy valakik lakjanak a pocimban és jövőre, időben meg is szülessenek épen, egészségesen! Most csak ennyit kérek a Jóistentől! :)

Remélem nem lesz semmi gond, mert két hete elkaptam valami takonykóros, köhögős kórságot és nem nagyon akar elmúlni. Azért egy pár napja sokkal jobb, már "csak"  köhögök, azt is ritkábban.

2011. november 16., szerda

November 15.

Ma voltunk a Hegyen. Ma van a ciklusom 11. napja, így K doki csinált egy uh-ot, hogy megnézze mi a helyzet odabennt. Minden szuper, szép tüsző fejlődik a jobb oldalon, méhnyálkahártya (mnyh) 7mm.
Teljesen elolvadtam a doki kedvességétől. Bár a lelkemre kötötte, hogy maradjon titok, de azért ide csak leírom, hogy mi történt. Felajánlotta, hogy a fagyis babákat, ha visszakérjük és kifizetjük a fagyi ET díját, akkor nem veszik el ez a 3. lombiklehetőségünk, tehát, ha nekifutunk ismét, újra a harmadik lesz! Ez tök jó és nagyon tetszik nekem ez a hozzáállás! Most úgy érzem, hogy tényleg figyel ránk!

Rákérdeztem erre a magas progi szintre! Megmondtam, hogy én a józan paraszti eszemmel nem értem, hogy miért volt baj ez, hisz ET után úgyis kaptam volna pótlást.
Azt felelte, hogy a legutóbbi konferencián felmerült egy olyan kutatás vagy megfigyelés eredménye, miszerint az ET előtti magas progiszint nem éppen kívánatos. Tehát jó, hogy magas volt, de rossz időben volt magas.

De!!! Most például megint nem vettek vért, hogy egyáltalán ránézzenek a hormonjaimra! Lehet, hogy most is magas ez a szint! Na és akkor most mi van???

Az egyik kolléganőm, nem mellesleg sorstárs is, ma elárulta a titkát, hogy a második sikertelen lombik után, spontán babát vár! Érdekes, de nem éreztem irígységet és semmi rosszat az irányában, sőőőt! Nagyon örülök neki, hogy összejött! :D
Holnap kell beadni a tüszőrepesztőt és hétfő délelőtt 10-kor telefonálni, hogy felébredtek-e a babácskák.
Én nagyon bízom bennük, hogy mindeketten szépen tovább osztódnak!

A másik dolog, amiről még beszéltünk, de egyelőre gondolni sem akarok rá, a donorsperma! Ezzel meglehetne nézni, hogy a petesejtek gyengék vagy a spermiumok! Na erre nem is pazarolok több szót!

2011. november 7., hétfő

Én se leszek egyre fiatalabb... :)

Szerencsére mostanság ritkábban kell mennem hajnara dolgozni, de ma 5.45-re mentem. Rossz volt felkelni, habár már hajnal 1 óta óránként felébredtem és csak félálomban szenderegtem. Nade, amit a tükörben láttam ébredés után... A szemem alatt két táska. Gondoltam mire beérek elmúlik, ahogy szokott. Hát fél 8-kor még mindig ott virítottak és csak a délelőtt folyamán szívódtak fel. Háááát ez már gáz! Még szerencse, hogy nem túl sűrűn kell ilyen pitymallatkor kelni!

Ahogy ma a netet böngésztem, elolvastam az "Úgy vártam rád, édes kisfiam" egy versszakát és eszembe jutott, hogy lehet, hogy én ezt sose mondhatom majd senkinek, hogy nekem nem adatik meg ez a csoda és sose adhatom át mindazt a jót, amit én kaptam a szüleimtől.
Mindig is szerettem volna terhes lenni. Az biztos egy felejthetetlen élmény! Amikor egy új élet fejlődik belőlem és a páromból! Borzasztó lenne, ha ezt a csodát elvenné tőlem a sors!

Jövő hét kedden megyünk uh-ra és egyben egy kis megbeszélésre a dokinkhoz, hogy akkor hogyan tovább!

2011. november 5., szombat

Talán sose lesz...

Elkeseredtem!

Z azt mondta, hogy beszélni kéne a dokival, hogy most van-e értelme visszakérni a babókat és ezzel befejezni a 3. lombikunkat vagy inkább hagyjuk meg őket a fagyiban és tavasszal induljunk újra és akkor azzal együtt még mindig van 3 lehetőségünk.

Én egyszerűen nem tudok dönteni! Annyira jó lenne visszakapni őket és babásodni, de persze értem, hogy ha most nem kérnénk vissza őket, akkor "nyernénk" még egy esélyt és ők maradnának aranytartalékok!

Neeeeem tudooooom!

Rossz belegondolni, hogy akkor megint fél évet kell várni, hogy teherbe eshessek és addig még hányan jelentenék be hogy babát várnak és hányan szülnének meg! Plusz megint egy évvel idősebb lennék, amikor megszületik a bébink!

Borzasztó ez a várakozás!!! :((

Az eszem azt mondja, hogy várjunk, de a szívem már nem tud ennyit várni!

2011. november 4., péntek

Gyerünk tovább!

Ma megérkezett piri. Nem bánom, bár későbbre számítottam, de így talán minden kicsit hamarabb fog történni!

Azt mondta K doki, hogy ha megjön, akkor a 3-4. napon kezdjem el szedni megint a Prednisolont és a 10-11. nap körül menjek el hozzá és meg uhuz és akkor majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok odabennt és hogy visszakaphatom-e a babáimat!

Amúgy nagyon pozitív vagyok! :) Sokszor eszembejutnak a kis eszkimóim és nagyon bízok bennük! Remélem, sőt... tudom, hogy rendben felébrednek mindketten és beköltöznek a pocimba úgy 39 hétre! :)
Ha nem, akkor megint nagyot fogok koppanni!

Szóval hajrá és ahogy az úttörők mondanák ELŐRE!!! :))