Valahogy ez a lombik most nem viselt meg annyira, mint ez előzőek. Értem ezt testileg és lelkileg egyaránt. Most nem híztam el (amúgy is kövér vagyok :) ), a hasam csak a punkció napján fájdogált, másnaptól szinte semmi bajom nem volt.
Elég jól vettem a sikertelenséget annak ellenére, hogy most is nagyon bíztam a babákban és hittem, hogy sikerül, csak néha-néha inogott meg a hitem. Rosszul esett, hogy megint nem volt kegyes hozzánk az a Valaki/Valami, akin/amin múlott a baba és amikor ET+11 napon megláttam a barnázást, az is.
Másnap megjött normálisan.
Hát ez a Crinone mennyire undorítóan tud kiürülni ilyenkor! Szerintem másnál is így van, csak nem írják le vagy nem mondják el vagy lehet, hogy én vagyok ennyire selejtes?
Szóval azok a gambik, amik ilyenkor már nem fehérek... brrrrr de undi! Reggel (mensi napján) meg is "szültem" az utolsó hatalmas darabot! :)
Kedden hívtam K dokit is a hogyan tovább miatt. Brutál nehezen értem el, szerintem hatalmas felfordulás volt az Intézetben az ünnep miatt. Délután végre sikerült vele beszélnem és megállapodtunk egy május 31-ei időpontban, hogy az ő szavaival éljek, összedugjuk a fejünket! :)
Azt hiszem tudom miről lesz szó, hogy minek kell lennie a következő lépésnek, ezt egyelőre nem írom le, mert nehéz feldolgozni, bár már kezdek beletörődni és próbálom szoktatni magam a gondolathoz.
:( Sejtem mire gondolsz, nehéz, de ugy gondolom a végeredmény mindenért kárpótol :)
VálaszTörlésMegszámoltam multkor én 30 embriót vesztettem el és mégis folytatom - pedig biztosra veszem , hogy már sokan bolondnak tartanak...- de egyszer azt mondta nekem a Kaáliba valaki, aki már sok mindent látott, hogy csak annak nem sikerül aki feladja :) Én próbálok hinni neki és nektek is nagyon sok erőt, türelmet és kitartást kívánok :)
szia gigi, én nem írtam még neked...nemrég olvaslak:)
VálaszTörlésnagyon együtt érzek veled, mi eddig 2 sikertelen lombikon vagyunk túl. a legutóbbi lombokon én is pont ezt éreztem, amit te...vagyis én semmit. testileg jobban megviselt (nekem missed ab lett a vége), ami eléggé meg is ijesztett. felmerült bennem a kérdés: talán nem is akarok gyereket? ez februárban volt. ma már ez megváltozott és nagyon várom a következő beültit.
kitartás a folytatáshoz, meglátod jön a baba, ha felkészültél rá;)
ezt olvastam egy blogon: "Ezek a gyerekek, akik még váratnak magukra, nagyon érzékenyek. Érzékenyek minden apró rezdülésre a környezetükben. Rengeteg odafigyelésre, figyelemre van szükségük, ami CSAK RÁJUK irányul. Amíg nem tudjuk, vagy nem akarjuk ezt megadni nekik, addig váratnak magukra!".....szerintem nagyon igaz
Nem szabad feladni, menni kell tovább! A völgynek is megvannak a maga szépségei csak meg kell találni, na és persze a kivezető utat a hegycsúcsra. Én hiszem, hogy egyszer elérjük a csúcsot, csak kicsit hosszadalmasabb az út, túl meredek a hegyoldal.
VálaszTörlésGigi és mondtam neked, hogy légy szíves ebben ne utánozz!:) Tudod mire gondolok. Ölelés neked és felemelt fejjel tovább!
A Crinone nálam is ezt csinálta, de szerencsére én inkább utrozom. Azt olvastam valahol, hogy állítólag lehet ilyenkor irrigálni, hogy a maradék ki tudjon pucolódni.
Bella
Ahogy Bellát olvastam, szinte láttam magam előtt a völgyet, ahol szép zöld a fű és sok színes virág nyílik :)de a hegycsúcsról valóban szebb lehet a kilátás ;)
VálaszTörlésKitartást kívánok a csúcsig!
Onnan már belátnánk mindent:)
TörlésBella
Gigi, én is csak kitartást tudok kívánni a csúcsig.
VálaszTörlésMost mindentől függetlenül, hogy mennyire bízol a dokidban, az intézetben, és minden másban...amikor én intézetet váltottam és vissza kellett mennem egy igazolásért a Forgácsba, akkor pár mondatot beszélgettem a régi dokimmal. Ő azt mondta, lehet pont a váltás hozza meg a szerencsénket, mert lehet elértünk egy lélektani határt náluk. Az most itt nem is fontos, hogy összehasonlítsuk a dokikat, vizsgálatokat, gyógyszereket...a lényeg, hogy egy új, idegen helyen nem volt olyan érzésem, hogy megint itt vagyunk, megint csak próbálkozunk, megint ugyanazokat a gyógyszereket kapom és természetesen nem változik semmit a protokoll. Úgy éreztem tiszta lappal indulunk, úgy izgultam, mintha az első lombik lenne és szerintem ez is hozzá segített minket a sikerhez. Meg persze a győri dokik szakértelme is:-)
Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön Nektek is!
Ez a váltás téma nehéz ügy. A Budaiba nem mennék, mert nincsenek fél napjaim, hogy ott ücsörögjek és várjak. A Forgácsban 1 év minyima a várólista, így kilőve. Dévainak a stílusától még így is kinyílik a bicska a zsebemben, nemhogy személyesen. Más tb támogatott nincs.
TörlésHa mennék valahova az csakis a győri Kaáli lenne, de az messze van, ott is vannak ilyen-olyan dolgok, de mondom, ha választanom kéne, tuti ez lenne a befutó! Ja és neked is bejött! :D
Megértelek, nem egyszerű megoldani, hogy 2 naponta Győrbe utazzon az ember. Ha mégis megoldható lenne, azért tényleg érdemes megfontolni, mert lelkileg mindenképp jót tehet.
TörlésGigi! Azt hiszem, tudom mire gondolsz.... Írtám már erről Neked, és hidd el az idő majd segít és belül a szíved legmélyén érezni fogod, mikor jött el az idő, mikor állsz készen. Nagyon sok sikert és erőt kívánok Neked/Nektek!
VálaszTörléspuszi
npgy
Gigi, mi is ELOTTE allunk, es jelenelgi helyzetben a zuram lelkesebb, mit en. :)Szolj, ha barmiben segiteni tudok, mi MOST megyunk at mindenen. Kitartas!!!!!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésNagyon sajnálom:(
VálaszTörlésGitta
Én is sajnálom, hogy nektek sem jött össze! Te vagy a punkciós buliból, ugye? :)
TörlésEljön a mi időnk!!!
Igen, én vagyok az:)
TörlésÉn is ezt mondogatom már egy ideje, de lassan csak üres szavaknak hangzanak. Mindig kiderül valami új dolog, és persze bármit megtennék a cél érdekében, de kezd alábbhagyni a lelkesedésem:(
Gitta