"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2013. november 8., péntek

Itt vagyok, megvagyok

Sziasztok!

Jó rég "jártam" erre és nagyon-nagyon sok minden történt velem! Sajnos nem bébi ügyben. Nagyon hezitálok, hogy egyáltalán leírjam-e, mert nem idevaló és nem is vagyok büszke rá, szóval egyelőre gondolkodom, mert az ördög nem alszik és ki tudja, hogy kik olvassák a blogom a közeli ismerősök ill. családtagok közül.

Nem is tudom minek írok, amikor tényleg egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezt valaha meg kéne osztani bárkivel is, szóval inkább még tartogatom magamban, alszom rá egyet, kettőt és majd meglátom!

De kedves ismeretlen ismerőseim, örülök, hogy sokatoknál összejött a baba és már Anyukák vagy gyönyörű kismamák vagytok! :D

A lombikot egy éve teljesen felfüggesztettem. Nem jártam orvostól orvosig és ez nagyon jó volt. Nem kellett hasba szúrkálni magam, mindenféle bogyókat szedni és feltenni :)).
Az egyetlen dolog, ami kicsit aggaszt, hogy a ciklusom átlag 26 napra érkezik és 2 napnál nem tart tovább, de előtte-utána barnázok még vagy 2-2 napig. A nőgyogyim elküldött 21. napi progi vérvételre, de még oda se volt kedvem elmenni. Amúgy a múlt hónapban majdnem középidőben nem volt domináns tüszőm. Ez egy kicsit kiakasztott, de könnyeket azért nem hullattam (ezért).

Most úgy gondolom, ha minden marad így, ahogy most van, akkor talán jövő szeptemberben elmegyünk az utolsó támogatott lombikunkra és ennyi volt! Bár titkon reménykedek, hogy változni fog az életem...