Szerencsére mostanság ritkábban kell mennem hajnara dolgozni, de ma 5.45-re mentem. Rossz volt felkelni, habár már hajnal 1 óta óránként felébredtem és csak félálomban szenderegtem. Nade, amit a tükörben láttam ébredés után... A szemem alatt két táska. Gondoltam mire beérek elmúlik, ahogy szokott. Hát fél 8-kor még mindig ott virítottak és csak a délelőtt folyamán szívódtak fel. Háááát ez már gáz! Még szerencse, hogy nem túl sűrűn kell ilyen pitymallatkor kelni!
Ahogy ma a netet böngésztem, elolvastam az "Úgy vártam rád, édes kisfiam" egy versszakát és eszembe jutott, hogy lehet, hogy én ezt sose mondhatom majd senkinek, hogy nekem nem adatik meg ez a csoda és sose adhatom át mindazt a jót, amit én kaptam a szüleimtől.
Mindig is szerettem volna terhes lenni. Az biztos egy felejthetetlen élmény! Amikor egy új élet fejlődik belőlem és a páromból! Borzasztó lenne, ha ezt a csodát elvenné tőlem a sors!
Jövő hét kedden megyünk uh-ra és egyben egy kis megbeszélésre a dokinkhoz, hogy akkor hogyan tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése