Fel kell állni!

Megvolt a hcg kontroll. Szépen megy lefelé, olyannyira, hogy lassan Piroska is tiszteletét teszi! Bár ne jönne, de nem lehet sajnos visszatartani, rendületlenül havonta beköszönt, pedig leköszönhetne úgy másfél évre! Piri monnnnyon le! (mondjon le :) )

Délután beszéltem K dokival, de csak telefonon. Ő mondta az értékeket, én meg hülyéket kérdeztem. Mondtam is neki, hogy tudom, hogy hülye kérdés, de miért nem maradt meg a baba. Na gondolom ez nála is a piros posztó, mint nálam a "melyik kapuhoz kell menni", de ő sokkal jobban reagálta le, mint ahogy én szoktam. Bár gondolom magában mondta, hogy honnan a fenéből tudjam, nem vagyok én Isten! Pedig milyen jó lenne! Akkor tudna nekünk intézni egy kisbabát!

Na szóval a szokásos blablával jött, hogy az esetek 60%-ában ilyenkor valamilyen genetikai probléma áll a háttérben! Mondjuk azt hittem, hogy a spontán vetélést fogja említeni. Végül is tök mindegy, a lényegen nem változtat!

Aztán érezte, hogy sok a kérdés és inkább felajánlotta, hogy novemberben menjünk el hozzá egy konzultációra és majd ott mindent megbeszélünk! Utálok már beszélgetni, olyan feleslegesnek tűnik. Semmi nem változik és a sok beszélgetésünk után sincs babánk.

A nap legjobb része az volt, amikor a férjem magától szóba hozta az örökbefogadás témát, bár tudja, hogy én nem igazán szeretném. Végül egy jót beszélgettünk és kiderült, hogy még az egyik alapítvány honlapját is átböngészte, magyarán szólva "beletanult a szakmába". :)

Egyelőre nem tudom milyen állásponton vagyok, kezdek beletörődni, hogy lehet, hogy nem lesz más lehetőségünk csak ez! Végül is, ahogy Ancsi is mondta, ez egy biztosíték arra, hogy egyszer tuti lesz gyerekünk. Ha meggondoljuk magunkat még mindig vissza lehet lépni! Szóval a két beszélgetés hatására kezdem támogatni az ötletet, de az még mindig elborzaszt, hogy értékeljenek minket, a lakásunkba jöjjenek idegenek és pontozzák az életünket, na meg a sok várakozás...

Elmondtam Z-nek, hogy nekem az fáj nagyon, hogy nem lehetek állapotos, nem hordhatok ki egy bébit és nem érezhetem, hogy bennem egy új élet fejlődik. Nekem ez a legrosszabb ebben az egészben! Én mindig is nagyon szerettem volna terhes lenni! Erre felajánlotta, hogy tartsak "házi barátot"! Na neeeeeeem! Mondtam, hogy még attól is hánynom kell, hogy csak elképzelem!  

Szóval egyelőre így állunk. Talán a béka segge alól már eljutottam annak szintjéig, legalábbis most így érzem! Hogy holnap mi lesz, azt nem tudom, de remélem már csak jobb jöhet!