"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2012. szeptember 1., szombat

Elvitték a kisCiCámat...

Tudom, hogy nem vagyok normális és ezzel együtt egy szentimentális hülye vagyok, de én akkor is megsirattam a "kisautóm"! Történt ugyanis, hogy felmérgesített, felraktam egy autókereskedő honlapra és ma elvitték a drágaságom. :(((
Hogy akkor miért adtam el?! Mert már 10 éves volt és ezt az évet nem kezdtük igazán jól. Előjött néhány hibája, ami orvosolva lett. Egy ideig nem is történt semmi különös, amikor is egy júliusi napon meghallottam valami nyikorgást. Azt mondta az autószerelő, hogy ne foglalkozzam vele, nincs semmi baja, de engem mégis idegesített! Nekem egy autó ne adjon ki olyan hangokat, amit nem kéne neki, hanem szépen, egyszerűen csak guruljon, ahogy kell!
 "Ő" volt az első olyan autóm, amit én fizettem ki, én költöttem rá és amikor még csak autót szerettem volna venni és nézelődtem, hogy mi is legyen, akkor találtam erre a típusra. 206 CC Még leírni is gyönyörűség!!! :)
Aztán kitaláltam, hogy nekem a középkék kell és meg is lett. Megvettem. Imádtam, szerelembe estünk. Soha nem hagyott cserben, igazi csaj volt. Szeszélyes, de jó lelkű! Most sajnos meg kellett hoznom ezt a fájó döntést, remélem nem fogom megbánni és jön majd egy új drágaság!
Na most már ti is tudjátok, hogy nem vagyok épeszűűűű! :) 

És íme egy kép Róla!

CiCám:


2 megjegyzés: