ami nem fénylik, nem is rúd, hanem ér! Történt ugyanis, hogy szerdán találkoztam azzal a kedves lánnyal, akit a Kaáliban ismertem meg most szeptemberben. Neki ez volt az első lombikja, nekem ugyebár a sokadik. Egymás mellé ültünk le punkció előtt és szóba elegyedtünk. Kérdezgetett, hogy mit, hogy, miért és én készséggel válaszoltam neki. Nagyon jól eldumcsiztunk, olyannyira, hogy az ET-nél már egymás mellé kértük magunkat. Jó buli volt! Emike véletlenül megfeledkezett rólunk és nem fél, hanem egy órát pihegtünk, nagy röhögések közepette! :))
Na szóval szerdára megbeszéltünk egy talit és kiültünk egy kávézó teraszára. Persze jól bebugyoláltuk magunkat a puhi takarókkal, de du. 5 után már nagyon rázott a hideg. Haza indulván, a kocsihoz sétálva már éreztem, hogy altest tájékon valami nincs rendben. Mire hazaértem, már brutálisan kidudorodott az aranyerem. Nekem ennyire sose volt még gáz. Azóta szenvedek vele. A férjem mondta, hogy van egy kenőcsünk, aminek a végén lévő kis csövet be kell dugni oda, ahonnan általában (néhány eset kivételével :) ) csak kifele jönnek a dolgok. Mondtam, azt soha! Kolléganőm a kúppal nyaggat, mondom nincs az az Isten! Gyerekkoromban kaptam én annyi kúpot, hogy az egy életre elég volt! Ma egész nap úgy mentem, mint, akit jól seggbeizéltek. Hazaérvén rávettem magam a krémes-csövecskés dologra, viszont a dudor miatt nem mertem nagyon lokalizálni a helyet, így ciki, nem ciki, megkértem a férjemet, hogy segítsen betalálni. Tök gáz vagyok!!! Nem is volt vészes a dolog. Most várom a Messiást, hogy holnapra sokkal jobb legyen!
Tegnap amúgy elmentem nőgyógyászhoz. Már legalább két-három hete nem volt senki idegen a lábaim között, kezdtek elvonási tüneteim lenni! :)))) Áááááá csak vicc!
Muszáj volt elmennem, mert áprilisban volt egy éve, hogy rákszűrést csináltattam. Ahhoz a dokihoz mentem (persze magánba), akit anno a laparnál néztem ki magamnak. Ott a kórházban is nagyon kedves és mosolygós volt, hát itt a rendelőjében meg aztán... Egy tünemény! Imádom! Most ő is felsorakozott a sztárdoki mögé! :)
Biztos, ami ziher alapon felírt nekünk D vitamint, hogy én is és a férjem is szedje. Rajtam nem múlik, szedem.
Közben Anyukám meg az új Béres cseppet szedeti velünk, sőt meg is ígértette, hogy nem a szekrénybe fogom tenni, hanem szépen adagoljuk magunknak! Hát jó, legyen. Bár ettől még nem hiszek jobban a spontánkodásban.
Hogy vagy? Javulóban a nemes fém ügy?
VálaszTörlésKöszi, már sokkal jobb! Talán 1-2 nap és teljesen rendbejön! :)
TörlésSzia! Zugolvasód vagyok... nem régi, de annál alaposabb, csomó mindent visszanézegettem már nálad az elmúlt napokban, remélem nem baj. :) Örültem a te blogodnak is, meg a lányoknak is, akiket linkelsz... fórumokon már sikerült sorstársakra akadni,de nagyon szeretek blogokat olvasni, és nektek nagyon örültem, mert eddig napló-ügyben sajnos csak olyan babáravágyókra sikerült bukkanni, akik mindig kizárólag nagyon pesszimista hangulatban írtak - és nekem is vannak rossz napjaim, de valahogy azokban is benne van az a szemét remény... :)
VálaszTörlésAzért kopogtam be most, mert ha nem bánod, szeretnélek belinkelni az én ajánlómból is, és bár publikus a blogod, gondoltam, rákérdezek előbb... (Én a www.egykisskaosz.blogspot.com vagyok.) Megértem, ha nemet mondasz, de remélem nem fogsz... :)
Szia! Persze linkelj nyugodtan, ha szeretnél! Sajna magadról nem írtál, de most itt az idő, hogy jól elolvassalak!!! :))
VálaszTörlésKöszi! :)
VálaszTörlésÉn dióhéjban: lassan 36 éves, két éve sikertelenül próbálkozós (ebből nagyjából egy célzottan: hőgörbe, stimulált ciklus, UH követés, időzített együttlét), holnapután első inszemre menős. tettestárs rendben, velem van a baj: pár hónapja diagnosztizált IR, amitől maratoni ciklusokat és gyenge minőségű petéket produkálok.
És örök optimista, aki valamiért hiszi, hogy lesz minimum két saját gyereke, és lehetőleg legalább egy örökbefogadott... :)