Megnyugodva

Egyik nap volt egy jó beszélgetésünk a férjemmel. Olyan aranyos volt, elmesélte, hogy a neten utána nézett az örökbefogadásnak.

Pont előző nap én is olvasgattam kicsit...

Tudja, hogy én nem igazán szeretném ezt az utat járni, de csodálkozott, hogy én is próbáltam megbarátkozni a gondolattal! Végül azt mondta, hogy azzal, hogy elindítjuk az egész procedúrát, az még nem jelent semmit. Akár a végén is lehet nemet mondani, senki nem kötelez semmire. És ezzel engem annyira, de annyira megnyugtatott. Délelőtt még sokat sírtam, ha eszembe jutott a nyomorom. Délután az eszmecsere után meg, mintha kicseréltek volna! Nagyon-nagyon köszönöm neked Kicsim! :)

Végül nem mondtunk se á-t, se b-t, de mégis nagyon jó érzés, hogy ugyanarra gondolunk és értjük egymást.

Ahogy már sokan előttem leírták, megnyugtat a tudat, hogy így vagy úgy, de lesz gyerekünk és ez nagyon jó! :))

November végén megyünk K dokihoz egy konzultációra, hogy hogyan tovább, addig meg arra gondoltam, hogy megcsináltatom a glutén, tejcukor, lisztérzékenységi tesztet és a helicobacter vizsgálatot, plusz megnézetem a D vitamin szintemet. Bár kezdem azt hinni, hogy szőrszálhasogatás ez az egész!

Kész csoda, hogy az emberek képesek még természetes úton szaporodni!

Szóval vannak még ötleteim, remélem K dokinak is lesznek!!! Az ő szavaival élve: "Összedugjuk a fejünket!".

Bízom benne, hogy jövőre a kapufából gól lesz! :)