Piroska

Egyszer volt, hol nem volt...
Nem, nem... sajnos nem a meséről van szó! Tegnap este már láttam, hogy itt biza készülődik valami. Éjszaka arra ébredtem, hogy azt álmodom, hogy baromira fáj a hasam. Aztán rájöttem, hogy ez nem álom! De nem ám!!!

Esküszöm, hogy nekem ilyen hasfájásom még az életben nem volt! Éjszaka 3-kor keltem fel először, hogy bevegyek egy gyógyszert, majd reggel 7-kor ismét. Ez valami brutális! Még tini koromban sem volt ennyire durva!

Hajnal óta sem  múlt el, valamikor jobb, valamikor meg eltorzul a fejem a fájdalomtól! Remélem most már abbamarad! Ja és még a hasam is felpuffadt! Köszi...!

Fel kell állni!

Megvolt a hcg kontroll. Szépen megy lefelé, olyannyira, hogy lassan Piroska is tiszteletét teszi! Bár ne jönne, de nem lehet sajnos visszatartani, rendületlenül havonta beköszönt, pedig leköszönhetne úgy másfél évre! Piri monnnnyon le! (mondjon le :) )

Délután beszéltem K dokival, de csak telefonon. Ő mondta az értékeket, én meg hülyéket kérdeztem. Mondtam is neki, hogy tudom, hogy hülye kérdés, de miért nem maradt meg a baba. Na gondolom ez nála is a piros posztó, mint nálam a "melyik kapuhoz kell menni", de ő sokkal jobban reagálta le, mint ahogy én szoktam. Bár gondolom magában mondta, hogy honnan a fenéből tudjam, nem vagyok én Isten! Pedig milyen jó lenne! Akkor tudna nekünk intézni egy kisbabát!

Na szóval a szokásos blablával jött, hogy az esetek 60%-ában ilyenkor valamilyen genetikai probléma áll a háttérben! Mondjuk azt hittem, hogy a spontán vetélést fogja említeni. Végül is tök mindegy, a lényegen nem változtat!

Aztán érezte, hogy sok a kérdés és inkább felajánlotta, hogy novemberben menjünk el hozzá egy konzultációra és majd ott mindent megbeszélünk! Utálok már beszélgetni, olyan feleslegesnek tűnik. Semmi nem változik és a sok beszélgetésünk után sincs babánk.

A nap legjobb része az volt, amikor a férjem magától szóba hozta az örökbefogadás témát, bár tudja, hogy én nem igazán szeretném. Végül egy jót beszélgettünk és kiderült, hogy még az egyik alapítvány honlapját is átböngészte, magyarán szólva "beletanult a szakmába". :)

Egyelőre nem tudom milyen állásponton vagyok, kezdek beletörődni, hogy lehet, hogy nem lesz más lehetőségünk csak ez! Végül is, ahogy Ancsi is mondta, ez egy biztosíték arra, hogy egyszer tuti lesz gyerekünk. Ha meggondoljuk magunkat még mindig vissza lehet lépni! Szóval a két beszélgetés hatására kezdem támogatni az ötletet, de az még mindig elborzaszt, hogy értékeljenek minket, a lakásunkba jöjjenek idegenek és pontozzák az életünket, na meg a sok várakozás...

Elmondtam Z-nek, hogy nekem az fáj nagyon, hogy nem lehetek állapotos, nem hordhatok ki egy bébit és nem érezhetem, hogy bennem egy új élet fejlődik. Nekem ez a legrosszabb ebben az egészben! Én mindig is nagyon szerettem volna terhes lenni! Erre felajánlotta, hogy tartsak "házi barátot"! Na neeeeeeem! Mondtam, hogy még attól is hánynom kell, hogy csak elképzelem!  

Szóval egyelőre így állunk. Talán a béka segge alól már eljutottam annak szintjéig, legalábbis most így érzem! Hogy holnap mi lesz, azt nem tudom, de remélem már csak jobb jöhet!

Padlón

Azt, hogy mit érzek most, csak az tudhatja, aki már átélte ugyanezt. Szörnyű... szörnyű azt érezni, hogy megint elbuktunk, hogy megint nem sikerült. Az ember ilyenkor már mindenre gondol, hogy vajon mit tett, ami ezt idézte elő, közvetve vagy közvetlen. Hogy elég sokat pihentem-e, hogy talán azt a széket nem kellett volna felemelni és csupa-csupa hülyeség. Persze, hogy nem ezeken a dolgokon múlik, de akkor min???

Miért kell nekem bűnhődnöm? Tettem valamit, amiért ezt érdemlem? Hogy az élet legszebb csodája talán soha nem fog velem megtörténni? Hogy talán soha nem leszek Anyuka?! Nehéz ezt elfogadni, megérteni, felfogni!

Olyan vagyok, mint egy mosott szar. Ha a tükörbe nézek csak bámulok, hogy ki ez a nő, aki visszanéz rám! Ez nem én vagyok és mégis! Nem tudok jópofát vágni az élethez, én, aki mindig mosolygok. Hát ez van, azt hiszem ezt hívják K.O.-nak!

Holnap fel kell mennem a Hegyre egy vérvételre. Nem fogom megvárni az eredményt, mert nincs kedvem a rossz kedvű K dokival konzultálni. Pedig jó lenne elbeszélgetni a hogyan továbbról!

Köszi csajok az együttérzést, nagyon jól esik, hogy gondoltok rám!

Eszter! Ez nekünk sajnos már a második kapufánk, de gól még nem született!

A D vitamin szintben lehet valami! Még soha nem mérték!

Köszönöm az ötleteket és a bíztatást!

Puszi Csajok!

A remény is meghalt...

hogy itt baba lenne és lassan az a remény is kezd meghalni, hogy nekem valaha ebben a rohadt életben lesz gyerekem!

A mai hcg eredménye 10, tehát a "terhességgel" valami nincs rendben, innentől kezdve hagyni kell, hogy felszívódjon.

A Nagy Fehérnek igaza van és a gépnek is! Pedig olyan jó lett volna, ha valaki/valami tévedett volna! Nem haragudnék senkire esküszöm!

Pénteken még megyek a hegyre egy kontrollra, hogy mizu és nagyon reménykedem, hogy addigra már nem fog emelkedni az érték, mert egy méhenkívüli aztán végképp nem hiányzik nekem! No thanks!

Ahogy minden rosszban, ebben is volt egy-két jó dolog! Végre megtapasztaltam, hogy milyen lehet várandósnak lenni. Ugyan csak két napig voltak tüneteim, mint rossz gyomor, gombóc a torokban, émelygés, szédülés stb, de tök jó volt érzeni! És életemben először láttam pozitív terhességi tesztet! Nem is egyet! Emlékül magamnak berakom ide az utolsó képet, amit csináltam.

A férjem tegnap azt mondta, hogy ez volt az utolsó lombikunk, többet nem akar, mert nem bírja nézni, hogy kiborulok. Bevallom, hogy igen, ez most eléggé megvisel. Szar, amikor elhúzzák előtted a mézes-madzagot, de nem tudod megkaparintani.
Én úgy gondolom, hogy azt az egy tb-s lehetőségünket azért még kifogjuk használni, de nem tavasszal az biztos! Nekünk valahogy ez a szeptemberi lombik jön be, hátha jövőre még jobban sikerül majd. Az az utolsó reményem, mivel fagyibabánk sem maradt.

Mindenkinek köszönöm, hogy drukkolt és szurkolt és velem együtt örült a zebráknak, de az élet már csak ilyen...! IGAZSÁGTALAN!!!

Vérvétel, avagy a nagy pofáraesés!

Ma vagyok a transzfer utáni 13. napon. Ma is teszteltem, ahogy már három napja, minden reggel teszem. Ma is két csíkos lett a teszt és talán erősödött is az a bizonyos vonal! (és nem a controll csíkra gondolok :) )

Nagy vehemenciával nekiiramodtunk szép fővárosunknak, hogy felmenjünk a Hegyre egy hcg kontrollra! Nem mondom, hogy nem izgultam, mert remegett kezem-lábam, de ezt még álmomban sem mertem volna gondolni, amit K doki mondott! (Amúgy nem tudom mi lehet vele, mert nagyon rossz színben van!)

Mosolyogva mentem be és ültem le abba a bizonyos fotelba, hogy na most igazi szuper hírt fogunk hallani! Nem telt bele egy perc sem, már úgy ültem ott, mint akit leforráztak vagy átment rajta az úthenger!

Az eredmény 7-es hcg és 78-as progeszteron szint. Először csak tátogtam, mint hal a szatyorban, majd amikor közölte a doki, hogy ez egy elhaló terhesség, akkor eszembe jutottak az egyre erősödő pozitív tesztjeim! Rákérdeztem, hogy ez akkor most hogy is van!? A válasz az volt, hogy a teszt kimutathatja és halvány pozitívat produkálhat! Bummmm....

A fura és amit egyáltalán nem értek, hogy egy 25-ös érzékenységű teszt, hogy mutathat ki 7-es hcg szintet!? És miért erősödnek a csíkok napról-napra!!!!???

Itthon persze első dolgom volt megosztani ezt a "frankó" hírt a Sorstárs-Barinőimmel, akik szintén elámultak a diagnózis hallatán, viszont nem értenek vele egyet. Így jobban belegondolva már én sem, persze azt be kell valljam, hogy nem vagyok orvos!!! :)))

Eszembe jutott egy régi történet, amit még a Babaneten olvastam egy nőről, akinek folyamatosan erősödő pozitív tesztjei voltak, majd a 14. napon az Intézetben kapott egy 0 hcg-s eredményt. Gyorsan megkerestem és nem tudom, hogy a Sors keze-e, de elsőre arra a lapra kattintottam! :) Furi...

Elolvastam a sztoriját és őáltala is megerősítve, megfogadtam a Sorstárs-Barinőim tanácsát, miszerint menjek el egy magán laborba holnap, hogy nézzék meg ők is a hormonokat, több szem többet lát alapon! Amúgy az ő történetéhez hozzá tartozik, hogy másnap egy független laboratóriumban 200 feletti értéket mértek! Na ezt adjátok össze!

Na ezek után gyorsan hívtam a CentrumLabot, hogy holnapra betudnak-e még szuszakolni egy béta hcg mérésre és nagyon kedvesen meg is invitáltak, hogy az Újpestibe nem kell bejelentkezni, mert nincsenek sokan, mehetek! Szupcsi-kircsi!

Szóval holnap reggel ott kezdek és remélem csütörtökre okosabbak leszünk!

Persze nem vonom kétségbe az orvosom hozzáértését, hisz maximálisan megbízom benne, de a gépeknek sem lehet hinni 100%-osan, főleg így, hogy a tesztek.... bla-bla! Inkább holnap is megcsapoltatom magam és, ha ott is ilyen szar eredmények lesznek, akkor el kell fogadnom, hogy ez is ennyi volt!

Addig viszont még reménykedem!

ET+12 Juhhhhéééééé :)))

Gondolom beszédes a cím!!! :)))))

Már olyan vagyok, mint Joker! Egy órája vigyorgok és szétszakadt a szám!!!

Íme a prodoktum:

Jajj én annyira örülök és minden rendben lesz!!! :))))

ET+11

Ma hajnalban ellőttem egy tesztet. Ha akarom zebrás, ha akarom nem. Bár most már, hogy megszáradt sokkal jobban látszik a második csíkocska is. Még a férjem is látta, aki hadilábon áll a színekkel és a színes dolgokkal. Szerencsére a piros és fehér megvan neki! :)))

Képet nem teszek, mert azon tényleg szinte semmi nem látszik, bár sasszemű sorstársaim megerősítettek, hogy biza ott az a zebrácska. Hát azt mondom, úgy legyen!!!

A másik parám, hogy ugye már nem az a fél ampulla Ovitrelle látszik, amit kedden szúrtam be magamnak?! Ugye neeeem!!!???

Délután egyszer teljesen levert a víz!!! Épp egy szabadtéri rendezvényen voltam, ahol csak közös klozet van, 100 m-es sorral előtte, amikor megéreztem, hogy valami folyik belőlem. Mondtam is a férjemnek, de nem kellettek szavak, mert látta, hogy tök ideg lettem. Reszketett kezem lábam. Nem volt mást tenni, mint bementem a furgonunk hátuljába, aminek amúgy ablakos a hátsó ajtaja és ledobtam a textilt, majd örömmel nyugtáztam, hogy ez még az Utro. Huhhhhh, hatalmas kő esett le a szívemről és remélem a másik fele majd holnap vagy kedden fog, amikor meglátok egy erősödő piros csíkos tesztet!

Szinte zéró tünet

Ma szinte semmilyen tünetem nincs, amit amúgy nem figyelek! ;)

A hasam még picit puffadt és így délutánra megérkezett néhány pici mensis fájdalom, de kb ennyi. Ha nagyon beakarom dumálni magamnak, akkor volt egy kis gyomorégésem, de szerintem, ha nem figyelek rá észre sem veszem!

A paradicsom már nem lebeg állandóan a lelkiszemeim előtt, mint néhány nappal korábban. Akkor másra se tudtam gondolni, csak a parira meg a párizsira. Na ez utóbbi még mindig jöhet, de a pariőrület alább hagyott. Mondjuk most, hogy írok róla.... :))))

FOLYTATÁS:
Szóval az, hogy semmi tünet, ez kb. délután 2-ig volt igaz. Onnantól kezdve felváltva mensis görcsök és ismét a "gyomorrosszközérzet", ami nem tudom, hogy egyenlő-e az émelygéssel. Úgyhogy kicsit megnyugodtam. Nem hittem volna, hogy valaha hiányolni fogok ilyesmiket! :)))
Szerencsére már nem emlékszem, hogy milyen émelyegni, mert utoljára 6 éves koromban rókáztam és amikor az orromon távozott egy borsó, na akkor azt mondtam, hogy ebből köszönöm elég volt. Azóta nem is volt ilyenféle problémám. :) Se róka, se borsó! :D

Puffadás folyt.köv.

Tegnap este úgy döntöttem, hogy ha reggelre nem változik a szitu felhívom K dokit és tájékoztatom a kialakult helyzetről.

Ébredés után, sőt már az ágyban is, éreztem, hogy itt biza semmi változás, max. annyi, hogy nagyon picit mintha enyhülni látszana a puffadásom. Nade, amint a tükörbe néztem, láttam ám, hogy Házikó (a hasam, mert akkora, mint egy ház) nem tágít mellőlem. Ha nem is vagyok terhes, de legalább már úgy nézek ki! :) Amúgy 1 kg-val több is vagyok, mint voltam, biztos a víztől.

Szóval felhívtam kedvenc orvosomat, aki a tények hallatán ujjongásban tört ki, hogy ez biza nagyon jó jel és ennek nagyon örülünk! Sok fehérje, sok víz az instrukció! Hát, ha ő örül, akkor én is! :)) Viszont innen nagyon nagyot lehet pofára esni! Remélem nem így lesz!

Még jó, hogy az utóbbi időben ledobtam jó pár kilót, így nem okoz gondot Házikón begombolni a nadrágomat! ;) Micsoda szerencse! :)))

Megőrülök!

Úgy érzem, hogy belebolondulok ebbe a várakozásba! Nem figyelem a jeleket, nem figyelem a jeleket. Hogy a fenébe ne figyelném a jeleket??? Ez őrjítő. Tiszta gáz vagyok és türelmetlen is!

Ez a puffadás is. Lehet jó jel is és lehet még mellékhatása a hormonoknak, amiket elefánt adagban kapok. Ahogy egy kedves ismeretlen írta, nekem is megfordult a fejemben, hogy ez biza túlstimu. Nem tudom, (még) nem vagyok orvos (bár már eléggé szakképzett az igen). Annyi szól csak ellene, hogy már több, mint egy hét telt el a punkció óta!

Jajj én nem bírom ki még ezt a 9 napot, így ebben a bizonytalanságban! Brrr... utálom magam! :p

Valaki pofozzon fel vagy valamiiiiiii!!!!

Az utolsó fél adag Ovitrelle-t holnap kell beadni! Vasárnapra tényleg kiürül? Akkor már csinálhatok tesztet a 11. napon? És ugye két csíkos lesz!!!!??

HÜLYE VAGYOK!!!!

Puffadok

Nem tudom ki hogy van/volt vele, de én a transzfer után elkezdtem puffadni. Először csak azt gondoltam, hogy azért, mert nem sikerült produkálnom a mellékesben, de ma megtört a jég, aztán ideig-óráig jobb is lett, de dél óta ismét ugyanazt érzem. Kevés volt talán? Pfff...

Tök gáz, mert feszít odalennt és amikor felállok és elmozdulnak bennt a dolgok, akkor azt is érzem. Nah remélem érthetően írtam le így virágnyelven. Mégsem akartam csak füttyjeleket! :))

Valakinek valami ötlet???

Már az is eszembejutott, hogy esetleg víz gyűlt fel a hasamban? Nem hinném... a punkció után egy héttel!

Tévedtem...

hogy AZ volt az utolsó szuri! De mekkorát! :)

Ma kellett mennem 10-re a Hegyre, hogy visszakapjam a babáimat! Tudtam, hogy 4 kis embriónk indult osztódásnak, de nagy dilemmám volt, hogy mennyit kérjek vissza. Én ugyebár hármat szerettem volna, viszont 1-et meg feleslegesnek tartottam lefagyasztani. Végül a természet majdhogynem megoldotta a gondomat. 3 kis poronty szépen fejlődött a negyedik meg lemaradt tőlük.

K doki először azt javasolta, hogy tegyük visssza mind a négyet. Na ekkor leestem a székről és lementem hídba, miközben kigúvadtak a szemeim. Gondolom ezt láthatta rajtam és megkérdezte, hogy én mit gondolok. Hát én elmondtam. Kettőt szeretnék vissza, kettőt fagyiba. Azt válaszolta, hogy a lemaradt embrikének nem sok esélyt lát, sem visszaültetésnél, se a fagyasztásból való kiengedésnél. Így szó, szót követett és megállapodtunk, hogy a három szépet ülteti vissza és a rosszalkodót megpróbálják elvinni az 5. napig és, ha úgy látják megfelelő, akkor lefagyasztják, de ne reménykedjek.

És különben is, minek nekem fagyasztott embrió - kérdezi?! Hát mondom, mert megnyugtató a tudat, hogy van vésztartalék!

Szóval most itt csücsülök három kis bébikezdeménnyel a hasamban és nagyon-nagyon bízom bennük, hogy legalább az egyikük megakar majd születni jövőre.

A szurira visszatérve... Kérdezte a nagyfőnök, hogy megszokott-e jönni előbb, mint a 14. nap (mármint ET után). Mondtam igen. Erre felírt még két Ovitrelle-t, hogy két naponta egy felet toljak be magamnak! Esküszöm, függő leszek! :)) Ha ez a siker ára, akkor akár naponta hasbaszúrom magam a 9 hónap alatt! Bármit, csak már jöjjön hozzánk egy kisbaba!!!

Bogyókáink

Délelőtt kellett telefonálnom az Intézetbe, hogy mi újság az embriókkal. 4 bogyókánk lett!!! :)) Nagyon örülök, csak most az a dilemmám, hogy mennyit kérjünk vissza! Én szívem szerint 3-at kérnék, de akkor csak egy marad fagyiba... Na majd megbeszélem a Főnökkel! :)

'AZ' utolsó szuri

Ma van a napja, hogy az uccsó szurit magamba döfjem. Ez pedig nem más, mint a megmaradt Ovitrelle. Halvány lila gőzöm sincs, hogy ezt miért kell, de, ha a nagyfőnök ezt mondja, akkor ezt kell csinálni! :)

Megvolt a punkció! Tök jó volt, összesen ketten voltunk, plusz 3-4 ET. Tök gyorsan ment minden, kivéve az én észheztérésemet. Szerintem most szunyókáltam a legtöbbet és alig akartam felkelni. Jól esett volna még egy kis szundi-bundi. :)

A végeredmény 7 tüsző, ebből 6 érett petesejt. Nem mondom volt már több is, de ugyebár akár egy is elegendő egy (vagy kettő) szépséges gyermekhez.

Kíváncsian várom a holnapi beszélgetést a biológussal. Ha alacsony számot mond én harakirit követek el magamon! Szóval, ha este sincs bejegyzésem, akkor többé  ne várjatok! :D (csak viccelek)

A hab a tortán, hogy a munkahelyemen bejelentették a csoportos létszámleépítést! Na ez aztán egyáltalán nem hiányzott! Most receghetek egy hónapig, hogy megmarad az állásom vagy mehetek munkanélkülire! Ez borzasztó. Így másik kocsit sem veszek, mert ki tudja mi lesz!

Majdnem utolsó szurik

Ma este 10-kor kellett beadnom magamnak az Ovitrelle nevű tüszőrepesztőből másfél adagot. Nekem eddig mindig csak egy fecskendőnyi kellett, ez most valami új a dokimnál. Azt mondta ez így lesz jó! Hát..., ha ő mondja! :) Ámen!

Gondolom a megmaradt felet majd a beültetés után kell beszúrni magamnak. Emlékszem, hogy olvastam már többeteknél, hogy ti is így adtátok, de nem tudom pontosan, hogy mikor. Na mindegy, majd K doki megmondja!

A tegnapi két por, egy oldószeres Gonal beadása olyan volt, mint egy kabaré jelenet. Férjem beszúrta az első ampullába az oldószert, majd nem tudta kiszívni. Én elmebeteg meg felfordítottam az üveget és úgy kezdtem visszaszívni a fecskendőbe, persze nem igazán jött. Viszont a fecskendő nyomója (remélem értitek! amivel benyomjuk az anyagot, nem tudom a pontos nevét) hátul kiszaladt, így kifolyt majdnem a fele a cuccnak. Végül is, annyira nem gáz, mert úgyis csak 112,5-ket kaptam, ez meg 150 lett volna. Így 110 körülire jött ki a mennyiség. Nem hinném, hogy ezen bármi is múlna. Nah szóval elbénáztuk. :))

Vasárnap 8.30-ra megyünk a Hegyre és leszívják a tüszőcskéimet, amik már rendesen feszítenek! :)

Kontrollon túl...

Mármint a tüszőnéző kontrollon. Ez is megvolt, kipipálhatjuk!

Doki bácsim a bal oldalon 4 méretet sorolt fel, a jobb oldalon meg 5-öt! Vannak még kisebbek is. Remélem azért 9-10 darabot sikerül szépre érlelnem!

Abban maradtunk, hogy vasárnap lesz a punkció! Engem fog utálni mindenki az intézetben! Tök lelkifurim van, hogy miattam be kell jönniük dolgozni hétvégén! Pffff....

Amúgy K dokival már teljesen "egymásra hangolódtunk"! Hogy miért? Hát gondolatolvasó lett Ő! Feküdtem az uh ágyon és az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne egyszer megnézni a tüszőcskéket, hogy hogyan néznek ki a "tv-ben" és mi látszik a képernyőn a belsőmből! :) Esküszöm meg sem szólaltam, egyszercsak felémfordította a monitort és elkezdte magyarázni, hogy éppen mit is látunk!

Mondtam is neki, hogy ez hihetetlen!!! Én ezt is, mint oly sok minden mást mostanában, pozitív jelnek értékelem! Lehet, hogy hülye vagyok, de egyszerűen hinnem kell most ezekben! <--- jel

Ahogy a napokban többször is mondták nekem: Minden vég valami új kezdete.

Eladtam a kocsim. <--- jel

Megbeszéltük Z-vel, hogy várunk kicsit, hogy mi lesz a babaügy vége és attól teszem függővé, hogy milyen kocsit veszek. Látta rajtam, hogy belelkesültem egy másik cabrióért. Elmentünk ma megnézni. Eladták ma reggel! <--- jel

Úgy lesz a punkció, ahogy az elsőnél (amikor valami elindult). Pont szabadnapomra esik és másnap mehetek dolgozni. <--- jel

Nem vitás, meggárgyultam!!! :))

Szóval kaptam egy pár jelet, remélem még fogok is és a vége egy  gyönyörű egészséges kisbaba lesz!

A gyógyszerezés megy tovább. Ma, holnap és csütörtökön 112,5 Gonal F. Pénteken 22.00-kor másfél Ovitrelle.

Elvitték a kisCiCámat...

Tudom, hogy nem vagyok normális és ezzel együtt egy szentimentális hülye vagyok, de én akkor is megsirattam a "kisautóm"! Történt ugyanis, hogy felmérgesített, felraktam egy autókereskedő honlapra és ma elvitték a drágaságom. :(((

Hogy akkor miért adtam el?! Mert már 10 éves volt és ezt az évet nem kezdtük igazán jól. Előjött néhány hibája, ami orvosolva lett. Egy ideig nem is történt semmi különös, amikor is egy júliusi napon meghallottam valami nyikorgást. Azt mondta az autószerelő, hogy ne foglalkozzam vele, nincs semmi baja, de engem mégis idegesített! Nekem egy autó ne adjon ki olyan hangokat, amit nem kéne neki, hanem szépen, egyszerűen csak guruljon, ahogy kell!

 "Ő" volt az első olyan autóm, amit én fizettem ki, én költöttem rá és amikor még csak autót szerettem volna venni és nézelődtem, hogy mi is legyen, akkor találtam erre a típusra. 206 CC Még leírni is gyönyörűség!!! :)

Aztán kitaláltam, hogy nekem a középkék kell és meg is lett. Megvettem. Imádtam, szerelembe estünk. Soha nem hagyott cserben, igazi csaj volt. Szeszélyes, de jó lelkű! Most sajnos meg kellett hoznom ezt a fájó döntést, remélem nem fogom megbánni és jön majd egy új drágaság!

Na most már ti is tudjátok, hogy nem vagyok épeszűűűű! :) 

És íme egy kép Róla!

CiCám: