"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2011. október 21., péntek

Az első Cetrotide...

Tegnap "beszúrtuk" (beszúrtam) az első Cetrotide-t. Nagyon féltem tőle, bár gondoltam, hogy nem lesz semmi probléma, de mivel a tájékoztatóban brutál dolgok vannak, így tartottam tőle.

Sikerült összekutyulni, Z már az elején mondta, hogy hagyjuk abba, ennyi és kész. Mondom nem fogok majd' 100 ezer forintot a kukába dobni egy hülye injekció miatt, amitől félünk. Ki kell próbálni, nem lesz semmi gáz.
Így is lett. A bőrpíron kívül és hogy felpúposodott és viszketett nem volt semmi. Szegény férjecském árgus szemekkel figyelt, még akkor is, amikor beadtam magamnak, pedig ilyenkor a lakás legtávolabbi végébe szokott "menekülni"! Majdnem ő lett rosszul, pedig nem tagadom az én pulzusom is 200 körül lehetett. :)
Lehet, hogy nem ettől, de szédelegtem kicsit. Még az is előfordulhat, hogy az izgalom miatt, bár ennek ellent mond, hogy a szúrás után jött elő ez az érzés. Na mindegy, a lényeg, hogy sikerült és nem volt semmi probléma. :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése