"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2011. október 13., csütörtök

3. stimus nap

Szerencsére ma eltudtam intézni a labort és az EKG-t is, amit hétfőn már vinni kell magunkkal az UH-ra. Úgy volt, hogy nem lesz meg, mert szinte minden nap dolgozom, de hála az Égnek sikerült úgy intézni, hogy ma csak délre kelljen mennem dolgozni. (Köszi Viki! :))

Nagyon gáz, hogy már visszajáró vendég vagyok mindkét helyen!

Ettől is és még sok mindentől is, de besokalltam. Úgy döntöttem, hogy jövő április-május előtt biztosan nem lesz következő lombik! Én ezt már nem bírom!
A sok gyógyszer és hormon, amit ilyenkor belém tömnek, tuti, hogy nem normális. Ez a Prednisolon is, ami ugye egy szteroid, az Adimet és még majd amik jönnek!

Az, hogy már az EKG-mon is van megjegyzés, na ez volt az utolsó csepp a pohárban! Nem akarok később egy sokkal öregebb testben élni, mint ami a valós korom. Nekem ebből nem kell.

Úgy érzem, hogy most képes vagyok elengedni a vágyat, hogy gyerekem legyen és megbékéljek a gondolattal, hogy ketten maradunk Z-val. Jobb lesz ez így, minthogy az életem minden percét a lombik körüli gondolataim töltsék ki és minden percünket ehhez igazítsuk.
Ha nekünk ez adatott, akkor kihozzuk belőle a maximálisat és örülönk egymásnak is!

Holnaptól már a Klion hüvelykúpot is használni kell. Pfúúújjjjj de utálom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése