"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2012. január 4., szerda

Visszatérés

Végre itt az új év, hát elhatároztam, hogy változtatok egy-két dolgon. Amit már régóta szerettem volna az a torna órákra való visszatérés. Az elmúlt év, szinte végig a lombikozásról szólt. Sokszor nem láttam értelmét elkezdeni a sportot, hisz pár hét múlva megint be kellett volna fejezni és mire felfejlődtem volna olyan szintre, ahol valaha voltam, megint jött egy stimu, egy punkció, egy ET, egy lapar.
Úgy tervezem, hogy nem hagyom, hogy az egész életem a lombik körül forogjon, nem ehhez fogok igazítani mindent, mint tavaly.

Szóval az első óra... Vártam már nagyon! Végre van délelőtt 9-től is, aminek nagyon örültem, mert így mindenre lesz időm. Legalábbis így gondoltam. :)
Az edző nagyon kedves volt, bemutatkozott, kérdezett egy-két dolgot. Mondtam neki, hogy szinte egy éve nem csinálok semmit és még a derekam is meghúztam két napja. Megkérdezte, hogy tudom-e, hogy ma másfél órás az edzés!? Whaaaaaaat???? Na erre nem számítottam. Azt hiszem ez a mélyvíz! :) Ha már ott voltam végig csináltam. Az első fél óra nehéz volt, gondoltam majd egy óránál haza megyek. De nem így lett! Megcsináltam!!! Büszke vagyok magamra! ;)
Persze így kicsit kicsúsztam az időből, de kész lett az ebéd délre! :))

Holnap spinningre megyek! Régebben ilyen órákat is látogattam, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez az új tanár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése