Sokáig gondolkodtam, hogy ezt a bejegyzést megírjam-e vagy sem, mivel a téma számomra illetve számunkra elég kényes. Arról van szó, hogy mivel már túl vagyunk 4 beültetésen és ebből egyetlen egy terhesség sem lett, így sajnos el kell gondolkodnunk a donor spermán. Először nem feltétlen azért, hogy az ezzel megtermékenyített embriót ültessék vissza, hanem azért, hogy végre kiderüljön, hogy a spermiumokkal van-e a gond vagy a petesejtekkel. Sajnos valószínűsíthető, hogy a kiskatonák a ludasak a dologban! :(
Engem nagyon érzékenyen érint ez a téma. Egyelőre nem tudom, hogy mi legyen, de persze az eszem tudja, hogy bele kell menni, csak nagyon rossz érzés, hogy nem a férjemtől lesz gyerekem, hanem egy idegentől. Sok kétség gyötör... Például, hogy a párom hogyan viszonyul egy olyan gyerekhez, akihez vér szerint semmi köze. Hogy egyszer nehogy úgy ébredjen, hogy megtagadja. És egy csomó olyan dolog, hogy "Mi lesz, hogy ha...". Persze ezekre nem lehet válaszokat kreálni, mert nem vagyunk jósok.
Egyet viszont eldöntöttem. Mégpedig azt, hogy ha a Sors úgy akarja, hogy nekünk így legyen gyerekünk, akkor az a mi titkunk marad. Nem szeretnék senkit beavatni ebbe, ez annyira intim dolog. Még jobban, mint az eddigi történések voltak.
Szóval ezek miatt vaciláltam, hogy leírjam-e vagy sem, mert nem akarom, hogy az ismerőseim tudják és nem akarok szánakozó pillantásokat, együttérzést stb.
Januárban megyünk K dokihoz megbeszélni a hogyan tovább-ot, addig ez az egész csak egy elv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése