Több szempontból is nehéz nap volt ez a mai.
Kezdve a fizikális részénél, ugyanis már megint takarítottam és leszakad a hátam. Annyira utálok ablakot és radiátort mosni, na ma megint ez volt a program. Viszont így nem kattogtam állandóan a másik dologon, ami megnehezítette a napomat, mégpedig azon, hogy ma született meg a második unokahúgom, aki a sogórnőm babája. Mivel faros volt és már 40. hétnél tartottak, így orvosi és szülői javaslat után, erre a napra esett a választás, hátha így már itthon lehetnek Karácsonykor.
Ha tudtam volna sírni, akkor két dologért is sírtam volna. Nagyobb részt magam miatt, hogy milyen szemét a Sorstól, hogy még mindig gyerek nélkül vagyunk, kisebb részt meg örömömben sírtam volna, de ezt persze úgyis csak a kedves Sorstársaim értik meg teljesen. Lehet, hogy egy önző dög vagyok?
Előre félek a Karácsonyi összejövetelektől. Érthető módon mindenki az új jövevénnyel lesz elfoglalva, persze ez így természetes, de közben nekem meg megszakad a szívem! Azt hiszem csak egy rossz mondat vagy megjegyzés kell bárkitől és robbanni fogok! Szép kilátások...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése