A héten megejtettük a már szokásosnak mondható adventi wellnesselésünket. Mondjuk ez így enyhén szólva túlzás, mert a fürdőruhámat nem érte víz, a hab testemet is csak a fürdőszobában.
Valahogy úgy alakult, hogy Z-vel sokkal többre tartjuk az aktív pihenést a vízben való punnyadásnál vagy egyszerűen az is lehet, hogy ilyenkor télen nem kívánom a vizet. Na mondjuk, ha egy meleg trópusi országban kéne uszikálnom a langyos tengerben... nnnnna az egész más lenne, de nem terelem a szót! ;)
Ismét Sopronba vitt az utunk, már harmadjára. Idén máshova akartunk menni, de a Hotel Fagus visszautasíthatatlan ajánlatot küldött számunkra, így nem hezitáltunk sokáig, lefoglaltuk a mi kis luxus lakosztályunkat! Mi mást?! ;))) Amúgy is a szívünk csücske Sopron! Egyszerűen imádnivaló város! Megvan benne minden, amit szeretek! Egyszerre nagyváros, de mégis megvan benne a kisebb településekre jellemző báj és elég messze van Budapesttől, hogy az emberek sokkal jobban figyeljenek egymásra.
Imádom az Adventi vásárokat Sopronban és Bécsben is. Az előbbi pici, családias, utóbbi pedig hatalmas és gyönyörű. Mindkét helyen megvannak már a kedvenc helyeink, ahol a gesztenyét és a forralt bort szoktuk venni. Idén sem maradt ki a fincsi sült gesztenye Bécsben a kis térnél lévő vásár szélén áruló "bácsitól" illetve Sopronban a forralt bor a Fő téren, plusz a gesztenye, of course! :)
Ismét gyarapítottam a Christkindlmarkt bögre gyűjteményemet! Mondjuk sokat nem vacakoltak a tervezésén. A dizájn ugyanaz, mint tavaly, csak az alapszín változott. Idén zöld lett, de így is tetszik!
Jó sokat sétáltunk a hűség városában, ha már mi is ilyen hűségesek vagyunk hozzá. Végig jártuk a szokásos helyeinket, sajnos a Tűztornyot még mindig renoválják és hó sem volt, de így imádnivaló!
Természetesen a Harrer csokimanufaktúra sem maradt ki. Nagyon fincsi a forró csoki, de tényleg forrrróóó!
A vásárcsarnokot nem találtuk meg, pedig legalább harminchárom kört mentünk a Várkerület körül. Azért kerestük ilyen elszántan, mert gesztenyét akartunk venni, lévén itt van az egyik termőterülete az országban. Jobb is, hogy nem lett meg, mert elmentünk a Taródi várat megnézni és ahol leparkoltuk az autót mit ad Isten volt egy szelídgesztenye fa. Igaz kerten belül állt, viszont a termései kipotyogtak az utcára és mivel másnak nem kellett, mi felszedegettük őket. :)
A vár is érdekes volt. Egy teljesen hétköznapi bácsi építette, aki tavaly sajnos meghalt, de hihetetlen, hogy mit vitt véghez, a két keze munkájával.
A lakosztályunkban is szívesen időztünk, mert brutál jó volt. Hatalmas fürdőszoba, nappali és háló egy légtérben, mindez a legfelső szinten, hogy senki ne zavarja a vendéget! Fura volt, hogy a fürdőn nem volt függöny, annak ellenére, hogy az egész fal üveges volt, ami a teraszra nézett. Érdekes volt így a klotyón ülni, mondjuk a mókusokon és madarakon kívül senki nem láthatott be. Volt bennt egy frankó kis, inkább nagy kád is, amit besüllyesztettek a padlóba, ami nem mellesleg fa laminált padlóval volt burkolva, ahogy a fal is. Nagyon exkluzív hatást kelt.
Ami nekünk nem jött be annyira, az az ágy volt. Mi más keménységűhöz vagyunk szokva. A másik dolog, hogy annyira fűtenek, hogy első este alig tudtam elaludni, annak ellenére, hogy hosszú percekig szellőztettem. Második este nem volt gond az egész napos bécsi séta után, viszont harmadik éjjel megint forgolódtam, mint grillcsirke a rúdon.
Sajna hamar elszállt ez a négy nap, de megint felejthetetlen volt.
I LOVE YOU, SOPRON!!!
