"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott." (Honoré de Balzac)







2011. szeptember 27., kedd

3. lombik, első konzi

Ma voltunk K dokinál megbeszélni, hogy mikor hagyjam abba a fogigátlót és mikor kezdjem el szúrni a Gonal-F-et.
Pont a szülinapomon kell bevenni az utolsó Marvelont és a (nem tartott) névnapomon kell elkezdeni szúrni a Gonalt és szedni a Prednisolont. Ilyen bogyót eddig még sose kaptam, hátha ez majd meghozza a várva-várt sikert! :)

Azt hiszem, eddigi "pályafutásunk" alatt, most voltunk bennt leghosszabb ideig a doktor úrnál. Elég jól elbeszélgettünk erről-arról, felmerült sok minden. Például az is, hogy nem szeretik, ha az ember intézeten belül orvost vált.
Én elhiszem, hogy rosszul esik annak, akit ott hagynak, de nyilván megvan az oka... Szóval én ezzel nem értek egyet! Ne csináljunk már ebből érzelmi kérdést! Ha valaki váltani akar, akkor engedtessék meg neki, hogy meg is tegye!

Próbáltam egy kedves barátnőmet beprotezsálni K doktorhoz, de sajnos nem jártam sikerrel. Megmutatta az Intézetben dolgozó orvosok beosztását és hát enyhén szólva az ő javára billen a mérleg, mármint, ami a páciensek számát illeti. Ez brutális! Nem is gondoltam volna. Amíg a többi dokinál lézengenek a betegek, addig nála szinte percenként adják egymásnak a kilincset!

Örülök, hogy anno minket még eltudott vállalni! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése