Ma találkoztam a kolléganőmmel, aki októberre várja a babáját és már nem dolgozik.
Bár mostanában azt hangoztatom, hogy nincsenek barátnőim, de azt hiszem, hogy őt talán még nevezhetem annak.
Munkakapcsolat a miénk, de valahogy egy kicsit mégis több annál. Örülök, hogy ilyen jóban vagyunk és tudunk beszélgetni, annak ellenére, hogy pocakos.
Kicsit féltem, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem, de egész jól vettem az akadályt. Sőt, nem is akadálynak éreztem.
Jó volt. Rég dumáltunk ennyit! Jó lenne, ha nem veszíteném el, akkor sem, amikor megszületik a baba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése