Már több sorstársammal is beszélgettem arról, hogy mit is éreznek, amikor valaki bejelenti, hogy gyereket vár.
Én sajnos önző módon nem tudok örülni neki. Valószínűleg egyszerű irígységről van szó, de ha meghallom a bűvös mondatot, legszivesebben befognám a fülem, de sokszor még csúnyább dolgok jutnak eszembe. Ezt csak az érti meg igazán, aki hasonló cipőben jár.
Amikor a sógornőm bejelentette, hogy babát vár, akkor is kiakadtam. Főleg azért, mert ők azt mondták, hogy egyelőre nem tervezik. Ilyenkor elönti az agyamat a düh, harag valamiféle elegye, amivel nem tudok mit kezdeni. Nagyon rossz érzés, hogy amikor örülnöm kéne, akkor borzasztóan dühös vagyok. Szerintem leginkább magamra és a helyzetre, amiben vagyok.
Aztán, amikor az egyik kedves kolléganőm mondta el, hogy babát vár, na akkor is görcsbe rándult a gyomrom, pedig számítottam rá. Borzasztó volt hallani, amikor mi éppen a második lombikunkra szúrtuk a hormonokat! Ő is ismeri a helyzetünket, úgyhogy aranyos és megértő volt, sőt mentegetőzött is (nem is tudom miért) és nem beszélt percenként az állapotáról. Hálás vagyok ezért neki, de bánt is a dolog, hogy nem beszélhettünk róla felszabadultan.
Ő október közepére van kiírva. Egy kis mérleg bébit hord a szíve alatt, ahogy én is szerettem volna annó. Ma már azt mondom, tök mindegy mikor születik, csak már itt lenne velünk!!!
Sajnos a sógornőméknek elment a babája a 6. héten. Viszont nem sokáig teketóriáztak, az első adandó alkalommal összehozták a kislányukat, aki Karácsony környékére várható.
Egy kislány... pont, ahogy én szerettem volna.
Szóval ezért a cím... egyikük októberben szül, másikuk egy kislányt... No comment!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése