Kutyababa

Márpedig kertesház nincs kutya nélkül!!! Általában, mert ugye Z-vel nekünk sincs.

Anyuéknál nagyon is elkel egy házőrző. Volt olyan év, hogy a kissebbség minden olyan házba és udvarba bement "körülnézni", ahol nem volt kutya.

Szóval Anyuék elkezdtek kutyus után kutatni. Először több fajta is szóba jött, de végül csak a jólbevált kaukázusinál kötöttek ki. Egyik este - ki-ki a maga otthonában - szimultán néztük a neten a hirdetéseket, míg ráakadtunk egy gödöllői kutyacsaládra.

Ma elmentünk Apuval, hogy elhozzunk egy kutyust. Ő nagyon, én kicsit izgultam, hogy milyenek is lesznek a kutyagyerekek a valóságban. Ahogy megpillantottuk őket rögtön el is olvadtunk. 4 szőrgombóc kislány szaladt ki a hóba, szinte egyformák. Már vakartam is a fejem, hogy így hogyan fogunk választani, de erre nem volt szükség. Az egyikük kiválasztott minket. Na persze a legcsibészebb! :) Rögtön odajött hozzám és elkezdte csócsálni a csizmámon lévő pici szőrsávot, aztán a lábamközé feküdt és huncutkodott velem. Jött a ház cicája, vele tettek egy kört és utána a kis szőrcsomó Apu lábához telepedett. Nem is volt kérdés, hogy őt hozzuk el.

A hazafelé vezető út nem volt zökkenő mentes. A régi gazdija csupa jóindulatból még jól megetette, na ezt nem kellett volna. Az autóút során persze visszaköszönt a kutyatáp, sajnos többször is. Szegénykémnek jól felfordulhatott a gyomra, mert utána még vagy két órát pihegett. Persze a megilletődés is közrejátszik a kis szuszókálásába, de Anyu már mesélte, hogy voltak kinnt a teraszon és pipikélt is a kis édes. :)