Kutyababa

Márpedig kertesház nincs kutya nélkül!!! Általában, mert ugye Z-vel nekünk sincs.

Anyuéknál nagyon is elkel egy házőrző. Volt olyan év, hogy a kissebbség minden olyan házba és udvarba bement "körülnézni", ahol nem volt kutya.

Szóval Anyuék elkezdtek kutyus után kutatni. Először több fajta is szóba jött, de végül csak a jólbevált kaukázusinál kötöttek ki. Egyik este - ki-ki a maga otthonában - szimultán néztük a neten a hirdetéseket, míg ráakadtunk egy gödöllői kutyacsaládra.

Ma elmentünk Apuval, hogy elhozzunk egy kutyust. Ő nagyon, én kicsit izgultam, hogy milyenek is lesznek a kutyagyerekek a valóságban. Ahogy megpillantottuk őket rögtön el is olvadtunk. 4 szőrgombóc kislány szaladt ki a hóba, szinte egyformák. Már vakartam is a fejem, hogy így hogyan fogunk választani, de erre nem volt szükség. Az egyikük kiválasztott minket. Na persze a legcsibészebb! :) Rögtön odajött hozzám és elkezdte csócsálni a csizmámon lévő pici szőrsávot, aztán a lábamközé feküdt és huncutkodott velem. Jött a ház cicája, vele tettek egy kört és utána a kis szőrcsomó Apu lábához telepedett. Nem is volt kérdés, hogy őt hozzuk el.

A hazafelé vezető út nem volt zökkenő mentes. A régi gazdija csupa jóindulatból még jól megetette, na ezt nem kellett volna. Az autóút során persze visszaköszönt a kutyatáp, sajnos többször is. Szegénykémnek jól felfordulhatott a gyomra, mert utána még vagy két órát pihegett. Persze a megilletődés is közrejátszik a kis szuszókálásába, de Anyu már mesélte, hogy voltak kinnt a teraszon és pipikélt is a kis édes. :)

Luca kutyám

Ez nem egy vicces bejegyzés. Sajnos.

Tegnap, ahogy szoktam, beszélgettem Anyukámmal telefonon. Rossz kedvű volt a hangja. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj. Azt hittem, hogy összekaptak valamin Apuval. Mondta, hogy nem, csak egyszerűen rossz a kedve. Mindenkinek van ilyen napja. Elhittem neki, bár valahol legbelül éreztem, hogy valami nem sitmmel.

Ma mentünk hozzájuk Z-vel. Annak rendje-módja szerint összecsomagoltam a megmaradt húsos kajcsikat, hogy elviszem Lucának. Mindig annyira örül neki, ha viszek neki madárlátta finomságokat. Szinte alig tudok bemenni a kapun, mert olyan kíváncsi, hogy mi az, hogy majd' fellök. :) Persze már ő sem volt fiatal, így mostanság már lassabban jött elém, de mindig jött, ha meglátott vagy meghallotta a kocsi hangját vagy a kulcsok csörgését. Ma ez nem így történt. Akkor már sejtettem... Mondtam is Z-nek, hogy itt valami nem sitmmel. A kertbe vezető kis kapu tárva-nyitva, a kutya helyén szokatlan rend és a kajcsis táljai sehol. Z mindig félt bejönni, így Lucát mindig betereltem a házikójába és ő csak ezután jött be a kapun. Ma, ahogy felmentem a teraszra mondtam neki, hogy jöhet nyugodtan, itt sajnos nem lesz már kitől félni (ezt csak gondolatban tettem hozzá). Azért még reménykedtem, hogy hátha csak a kertben kószál valahol és nem hallotta, hogy jövünk. Elmentem körülnézni, hogy merre van, de sehonnan nem bukkant fel. A "Szia" után az első kérdésem Anyuhoz az volt, hogy "Luca hol van???". Ekkor mondta meg, hogy Luca Szilveszter napján meghalt. Délután még biztos, ami biztos alapon elásott valami finomságot a kertben, hogy "ínségesebb" időkre is maradjon tartalék, de azt ő már sose fogja kiásni.

Néhány órával később az egyik kedvenc helyén örökre elaludt.

Nagyon szomorú vagyok, de tudom, hogy senki sem él örökké. Örülök, hogy szép életet biztosíthattunk neki. Soha nem éhezett, szerettük őt és szerintem ő is szeretett minket. 2001. novemberben született és nagy testű kutya lévén gyönyörű kort élt meg. 2012. december 31-én átköltözött az örök vadászmezőkre.

Hiányzol kiskutyánk!!! :...((

Az első...

... bejegyzés 2013.-ban. :)

Ma nagyjából visszatért minden a megszokott kerékvágásba. Azért nagyjából, mert a férjem még itthon van, csak hétfőn kezd dolgozni. Én reggel végre-végre a konditeremben kezdtem egy jó kis tornával. Annyira hiányzott már!!! Ez a sok össze-vissza kajálás nem múlt el nyomtalanul. Sajnos. Szerintem 2 kg-t bizti felszedtem, de nem is tettem semmit annak érdekében, hogy ez ne így történjen. Sőőőt! Szilveszterkor chipset (amit nem szeretek) zabáltam plusz ropit és édes pezsgőt ittam hozzá! Kirúgtam a hámból, naaaahhh. :) Jah és sajnos észrevettem a hűtőben, hogy Z hozott lágy kekszdarabos krémtúrót, amit ezer meg egy éve nem ettem, így még az is lecsúszott éjfél után... :))))

Fitness órán amúgy sok az új arc. Gondolom az Újévi fogadalom hozta le őket edzeni. Valahogy én is így tértem vissza tavaly ilyenkor és hála az Égnek egy jó kis csapatban találtam magam. Szeretek oda járni, van egy pár igazán normális csaj és az órák is tök jók! Kíváncsi vagyok, hogy a most csatlakozók közül hányan maradnak egy hónapnál tovább!? :D

És íme egy kép, amiről beszélek: