Borzalmas volt a mai nap! Most kivételesen nem a lombik és az ahhoz kötődő dolgok borítottak ki, hanem imádott légitársaságom "halála". Sokan nem tudjátok, de én valaha Maléves voltam és a szívem is Maléves lett. Aki egyszer tagja volt ennek a csodálatos családnak az sosem feledi.
Szörnyű volt megélni ezt a napot. Minden kollégám arcán, legyen az Maléves vagy bárki, a csalódottság és kétségbeesés egyvelege. Sírtunk, vígasztalni próbáltuk egymást, sikertelenül. Szívünk egy darabja meghalt. A kis kék orrúak nem repülnek tovább, utolsó útjukat teljesítik épp vissza Shannonba a lízingcéghez.
Iszonyú ezt végigasszisztálni. Most is csurog a könnyem, ahogy a budapesti légiirányítást hallgatom és a búcsúzó Malév gépek pilótáit.
Mi lesz így a sok emberrel, akik évtizedekig dolgoztak ennek a cégnek!? Családok alapozták a jövőjüket rá! Velük mi lesz?
Iszonyú a fájdalom. Gyászollak drága Malév és soha nem feledlek!!!
Tegnap többször is gondoltam rád pont emiatt. Sajnálom, hogy testközelből kellett ezt átélned, de én bízom benne, hogy lesz még folytatás.
VálaszTörlés