Fura

Hogy mi fura? Az, hogy ilyet még soha nem tettem, hogy lemondtam egy időpontot kedvenc doktor bácsimhoz! Szerdán kellett volna mennünk egy konzultációra. Igazából nem is értem, hogy minek, hisz ősznél előbb nem kezdünk neki egy újabb, vagyis a legutolsó lombikunknak!

Az tuti fix, hogy én Fülöphöz nem megyek el, nincs rá se energiám, se türelmem, se kedvem. Ez a legutóbbi a leginkább nincs! Megvan a rakat negatív leletem és érzem is, hogy semmi bajom. Ez van.

Na mármost ezek után nem tudom K doki mi újat tudna mondani vagy tanácsolni nekünk!

Én feladtam.Valahogy megpróbálom elfogadni, hogy nem lehet saját vérszerinti gyerekünk. Pont emiatt is kellett lemondanom a találkozót, mert a férjem aznapra kért időpontot a Gyámhivatalhoz és nem értünk volna oda, ha a Hegyre is elmegyünk. Még mindig kuszaság van a fejemben ezzel kapcsolatban. Egyik nap szeretném, de mostanság legtöbb nap nem. Ezt a projektet (de utálom már ezt a szót) a férjem intézi, úgy ahogy van. A lombikos dolgokat mindig én egyeztettem, most azt mondtam neki, hogy ez az ő reszortja! Nekem ebből a szervezkedésből, időpont kéregetésből is elég volt!

De aminek nagyon örülök mostanság, az az, hogy egyik kedvenc Sorstársamnak sikerült a 12. lombikja! Ez annyira hihetetlen és csodálatos, hogy alig tudom felfogni! Ő a bizonyíték, hogy csodák tényleg léteznek!!! Sajnos én azt vallom, hogy csak másokkal történnek, nem velünk. De nekik tényleg szívből és önzetlenül örülök! Megérdemeltétek Ancsikám! :)))