Elmentünk 3 napra Lengyelországba. Férjemnek amúgy is kellett volna árut rendelnie, ezért úgy döntöttünk, hogy összekötjük a munkát a kikapcsolódással és mi személyesen megyünk érte. Így jött az ötlet, hogy elmegyünk Krakkóba két napra várost nézni, majd utána a cuccokért. Aztán addig-addig variáltunk, hogy bejött a képbe Zakopane is, ahol ugyan mindketten jártunk már, de nem igazán emlékszünk rá, olyan régen volt. Szóval a végére 3 nap, 2 éjszaka lett a dologból.
Ez a Zakopane egy tündéri kis város fennt a Tátrában. Először azt hittük, hogy épp valami nemzeti ünnep van, mert mozdulni sem lehetett az emberektől, majd később utánanézve rájöttünk, hogy semmi extra nap nincs, ez a hely ennyire felkapott. Gyönyörű faházak, kellemes klíma, észveszejtő kilátás, nyugalom. Sajnos csak pár óránk volt rá, de mondhatom, hogy mindketten beleszerettünk. Olyannyira, hogy még idén szeretnénk visszamenni pár napra és akkor néhány kirándulás is bele fog férni.
Rögtön rátaláltunk a népi motívumokkal díszített juhsajtra, amit oszczypeknek hívnak a helyiek és isteni finom! Sajnos csak kóstolót vettünk, mert úgy gondoltuk, hogy nem cígöljük magunkkal 3 napon át, majd veszünk Krakkóban. Hát ott sajna csak két helyen láttuk, persze dupla pénzért, de a 30 fokban megint csak arra jutottunk, hogy nem "cipeljük" végig egész Krakkón. Gondoltuk majd hazafelé a hegyekben veszünk. Naná, hogy nem volt sehol....!
Csodálatos három napot töltöttünk együtt, bár az utolsó az csak az utazásról szólt. Hiába kellett "csak" 160 km-t megtennünk Krakkóból Varsó irányába az árukért, ez 3 órát vett igénybe, majd az onnan haza vezető út még 9-et. Hihetetlen, hogy az úthálózat ugyanolyan, mint a 70-es években. Szinte sehol egy autópálya, többnyire egy-egy sávos utak vannak, ritka a kétszer két sáv . Ott viszont, hogy nehogy haladós legyen az út, végig 70-es táblákat raktak ki, ja és a legjobb az, hogy ezek a viszonylag gyorsabb fogalmú utak tele vannak gyalogátkelő helyekkel, keresztforgalommal! Hihetetlen!
Szóval másfél napunk volt Krakkóban, ami csodálatos a maga 80-as évekbeli bájával. Olyan volt a város, mint Budapest a gyerekkoromban. :) Nagyon tetszett!
Hódoltunk a kulináris élvezeteknek, ettünk tradícionális céklalevest, pirogot, kolbászt, precelt, kremowkat és persze megkerestük a híres Wawel nevezetű csokikat árusító boltot is. Nagyon fincsik és a kisbolt is az előző századból maradt itt. Hangulatos volt.
Utolsó napunkon több mint 700 km-t kellett megtennünk, amit 14 óra alatt sikerült abszolválnunk. Jó sok volt, kockásra ültük a hátsónkat! :))) De azt mondom megérte!!!
És ami még jó volt a dologban, hogy 23-án kellett bevennem az utolsó szem fogamzásgátlót, aminek irtóra örülök! 28-án kezdődik a szurizás és a stimu, antagonista short protokollal, ugyanúgy, mint az elsőnél. :))
