Tegnap voltunk ismét K dokinál. Persze szokásához híven most is elbűvölően kedves volt és mindig felismer, emlékszik ránk. Sajnos... Csak azért sajnos, mert ez még mindig azt jelenti, hogy sikertelenek vagyunk.
Beszélgettünk egy sort, hogy milyen vizsgálatok kellenének még, amik esetleg kiderítenék, hogy miért nem tapad meg egy embrió sem. Volt már terheléses cukor, különböző vér vizsgálatok, genetikai, lapar stb. Most ott tartunk, hogy nincs semmi, amit vizsgálni kellene.
Ami fura volt az az, hogy a sperma donor lehetőségét meg sem említette, pedig egyszer már beszéltünk róla, hogy ezzel kilehetne szűrni, hogy melyikünk sejtjeivel van a probléma. Viszont én nem hagytam magam és rákérdeztem. Persze ki lehet próbálni, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Úgy tűnik, hogy nekem a short protokollok jönnek be, mert ezeknél jobb minőségűek lesznek a petesejtjeim, szóval, ha nekiindulunk, megint így leszek stimulálva, amit nem is bánok, mert kevesebb szuri, kevesebb hormonterhelés.
Kaptunk egy előzetes lombik időpontot szeptember közepére. Vegyes érzelmeket táplálok a dologgal kapcsolatban. Úgy érzem, hogy az eszem azt mondja, hogy most hagyjuk egy kicsit az egészet és pihenjünk, viszont a szívem meg sürgetné a dolgot, hogy haladjunk. Rossz ez a kettősség. Valószínű, hogy úgyis elkezdem majd az augusztusi vérzéssel a fogigátlót, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok és az érzések.
Szóval itt a nyár, ami úgyis nagyon hamar elmegy, mint minden évben, aztán usgyi neki, mert tudom, hogy ez lesz! :))
